A szüleim fogják tönkretenni jólmüködő kapcsolatomat? (többi lent)

Távkapcsolatban élünk a barátnőmmel,már 4hónapja vagyunk együtt. (60-70 km a táv) Minden hétvégén találkozunk ( jó,néha 1-2x kimarad ,dehát van más dolgunk is,sajnos ) Ilyenkor mikor találkozunk,akkor 1 egész napot együttöltünk,vagy mondjuk ottalszunk a másiknál. Már az elején tudtuk,hogy ez egyáltalán nem lesz egyszerű,de ha komolyan akarjuk,akkor ki kell birnunk. 2év múlva ugyanabban a városban tanulnánk,tudom sok idő,de bár közelebb lenne. Tudjuk mit akarunk, komolyan gondoljuk,nagyon szeretjük egymást,tényleg mindenben társam. Itt jönnek a képbe a szüleim,akik nemigazán örülnek ezeknek a találkozásoknak. Néha teljesen kedvesek,érdeklődnek,viccelődnek velem,máskor pedig látom,hogy direkt irritálja őket,hogy már megint megyek. Tudom,nem kevés pénz ami az ilyen utazásokra elmegy,de istenem,mondtam nekik,hogy hétvégente mondjuk akkor nemjárok el bulizni,vagy valami.Nem felvágásból,de sokkal hülyébb dolgokra is költöttünk már pénzt,apu amúgy is annak a hive,hogy ahogy jön a pénz,úgy kell költeni,ki tudja mikor lesz vége az életnek? Ebből is látszik mennyi komolyan gondolom. Apuék valahogy nagyon negativan állnak a dologhoz, többször hangoztatták,hogy remélik nem az első,és egyben utolsó szerelmem,nemszabad rögtön igy belebolondulni 1 lányba,amúgy is,milyen kapcsolat ez,hogy nembirunk akármikor összebújni? Ééén megértem őket 1szinten,de miért akarnak rám hatni? Nemigaz,hogy nem látják,hogy milyen boldog vagyok. Miért hagynám el a lányt? Lehet soha nem találnék tőle jobbat,ha pedig megmaradtam volna mellette,lehet a kitartás meghozta volna a gyümölcsét.. Persze,lehet máshogy alakulnak majd a dolgok,sohasem tudni.

Valaki tud valami ötletet adni? kéérlek titeket ne oltogassatok,elég fontos ez nekem,teljességgel tönkrevág ez a folytonos negativ hozzállásuk ://

18F