Szerintetek van olyan, hogy valaki egész életében nem lesz szerelmes?

Szerintem lehet még bármi. Az élet teljességgel kiszámíthatatlan. Ami azt illeti, még én sem voltam úgy szerelmes. Csak álomban és képzeletben. Bár ez nem is csak, mert nekem sokat jelent.

23F

Szia!

Nem tudom, de én már nem tudom mit tegyek. Két hét múlva 23 éves FFI leszek, nekem sem volt sok kapcsolatom.

A picivel idősebb hölgyek a 40-es hapsikért buknak, akiknek van egzisztenciájuk, a nálam 1-4 évvel fiatalabbak meg a 30-40-es pasikért vannak oda..

Akkor meg minek égessem magam? Hát booldogabb lennék, ha valakit boldoggá tudnék tenni, neked is kívánom ezt :)

Szerintem van ilyen!Ha nagyon nincs a környezetedben senki olyan,aki egy kicsit is megmozgatna,vagy nincs lehetőséged egyáltalán ismerkedni(ingerszegény életet élsz)...Én is rájöttem, hogy ahányszor azt hittem,hogy szerelmes vagyok,az csak rajongás volt....

De én hiszek az igaz szerelemben,kívánom, hogy megtaláld egyszer te is azt,akit szerethetsz és viszontszeretsz.

24N

"egyszer azt hittem szerelmes vagyok egy professzorba, de rájöttem, hogy csak a gondolataiba szerettem bele."

Te bölcsész vagy?

Szerintem megnyugodhatsz... A szerelem nem akaratfüggő, illetve nem lehet siettetni vagy kontrollálni! Nekem 3 komolya kapcsolatom volt, egy 4 éves és egy 3 éves, ahol igazából nem voltam szerelmes, de erre csak később jöttem rá..

Utána a semmiből felbukkant egy fiú, összejártunk..., de nem jöttünk össze, 2 hónap után olyan szerelmes voltam, hogy fogalmam se volt róla, hogy ilyen létezik...

1,5 évig tartott és sosem leszek újra olyan szerelmes mint akkor voltam.... Se veled se nélküled kapcsolat volt, tele szenvedéllyel, tűzzel...

Emiatt is lett vége... ekkor voltam 22 éves..

Szerintem az igaz szerelem akár 60 évesen is becsengethet..

Hidd el mindegy hány éves vagy, a szerelemben nem számít...

22L-ként elmondhatom, hogy én sem éreztem még igazi szerelmet. Egy évig tartott a leghosszabb távú kapcsolatom, és úgy ért véget, hogy a párom megkérte a kezem... én meg nem-et mondtam. Kénytelen voltam ezt tenni, bármilyen kegyetlenségnek is tűnhet: nem élhetem le az életem vki mellett, akit nem szeretek. Ennyi idő után pedig már fény derül a valódi érzésekre - ha vannak.

Ez után volt egy másik barátom, akibe hozzád hasonlóan én is azt hittem, szerelmes vagyok. Be kellett látnom, hogy csak fellángolás és rajongás volt.

Egyetlen férfi volt az életemben eddig, akibe - azt hiszem - könnyen beleszerettem volna, de csak randizgatásokig jutottunk. Az ok, amiért rá talán másként tudtam volna gondolni, mint az előbbiekre, az, hogy nem zavartak a hibái. Pedig volt neki. Lehet, hogy ez nem érv, nem tudom. És talán sosem fogom már megtudni...

No de rájöttem, hogy nem érdemes hajszolnom a szerelmet. Egyedül, szingliként is élhetek teljes életet, ami nem jelenti, hogy ne lennék nyitott az újra. Ha megtalál vmikor, tárt kapukkal fogadom, de ahhoz tényleg igazinak kell az érzésnek lennie.