Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A szerelem tényleg mindent szabad? Fiatal lány egy apja korabelivel?
22 éves vagyok, külsőleg belsőleg egy normális átlagos lány. Megismerkedtem egy férfival aki elmúlt már 50. Tavaly nyáron kezdődött az egész, egyáltalán nem vettem komolyan őt meg folyton magamba magyaráztam hogy nem szabad stb. De a férfi azóta is jelen van és lassan érzem magamban hogy legszívesebben bele mennék ha még nem is egy húú de komoly kapcsolatba hanem csak kicsit közelebb engedném magamhoz, aztán ha minden kerek akkor mehetünk tovább.
Mindig vacilálok magamban mert egyik pillanatban úgy vagyok vele hogy tojok mindenre, veszíteni valóm nincs sok a másik pillanatba meg eszembe jutnak a szüleim meg az emberek körülöttem hogy mit gondolnának, biztos elhordanának akik nem ismernek mindenféle r*bancnak hogy biztos csak a pénz stb, de engem elsősorban nem ez motivál hanem hogy kb 10 hónapja jelen van és nem adja fel és küzd.
Félek a következményektől de közbe meg minden nap rá gondolok és arra hogy talán együtt is lehetnénk.
válasza:Igen az a korosztály még tudott valamit. Néha nekem is udvarolnak és akkor arra gondolok, hogy maiak ezt miért nem tudják? Egyből nem lennének párkeresési gondok.
(amúgy az én korosztályomból is van aki érti a módit)
De egyik öreggel sem lépek le, mert elég hervasztó kilátásaim lennének.
22/L
válasza: válasza: válasza:mégis miért kéne 10-20 évet előre gondolnia mikor még össze se jöttek? főleg,hogy azt írta nem olyan húú de komoly kapcsolatban gondolkozik. szerintem ha a jövőképre akar gondolni bőven elég max 5 évre előre gondolkoznia. hogy azok csak elpazarolt évek? ha boldog közben nem lehetnek elpazaroltak. Próbáld meg!
L/20 :)
Igen túl sok én is ezt próbálom magamnak megmagyarázni az elején még ment is simán tudtam kezelni aztán eljött az az idő mikor egyre többet beszélgettünk és kicsit jobban megismertem őt is és az életét is és nem egy makulátlan stb de valamiért az izgalmat látom benne, jó nem tagadom hogy a sok pénzével le akar venni a lábamról de én mindig is mondtam hogy engem nem lehet megvenni, csak ő annyira más mint én meg mint a velem egykorú srácok és úgy érzem mellette tudnék élni kirándulni, sokkal tapasztaltabb mint én meg mint az eddigi pasijaim ő olyan és annyi új dolgot tudna mutatni. És hát be kell valljam állatira vonz a kíváncsiság stb.
Lehet gonosznak fog tűnni de én nem vele akarom leélni az életem csak úgymond kicsit szórakozni de ezzel ő is tisztában van mert már beszéltünk róla ki hogyan gondolja hogy tiszta lappal legyünk mind a ketten.
De ami a legjobban nyomaszt az mégis az hogy a szüleimnek bemutatni elmondani sztem ők nagyon megdöbbennének és nem örülnének neki. Anyukámmal még együtt lakok jó a kapcsolatunk nem akarnék neki fájdalmat okozni, apukámmal viszont nem vagyunk túl jóban de biztos vagyok benne hogy megszólná és a kapcsolatunk tovább romolna.
De kell nekem egyáltalán ezekkel foglalkoznom?
Nem lehetnék kicsit önző és csak magamra gondolni és arra hogy kit érdekelnek mások én akarok boldog lenni és így az lehetnék ha vele lennék???
válasza:Szerintem megválaszoltad magadnak a kérdést.
A szüleid meg persze, hogy aggódni fognak, az a dolguk, de amíg tudod, hogy mit csinálsz ,addig gond nem lehet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!