Elfojthatja az érzéseit, csak mert egyedüllétre vágyik?

Tudom, hogy Ő Az.

A gond, hogy ő nem gondolja ezt rólam. Mégis mikor rám néz, azt látom a szemében, hogy velem akar lenni. Olyan finoman rakja arrébb az arcomból a hajat, amire nem lehet képes valaki olyan, aki nem érez a másik iránt semmit.

Azt mondja, hogy nem én vagyok neki az igazi, mert hiányzik valami. És folyamatosan hangoztatja azt is hogy egyedül akar lenni. Nem akar kapcsolatot.

Azt mondja, hogy már menekült a kapcsolatunkból, azért sem küzdött érte. Menni akart.

Fiatalok vagyunk még. És ő jóval későbbre is tervezi a családtervezést mint én. Félek, hogy elijesztettem. Hogy ha ez a téma nem került volna soha szóba, akkor maradt volna, mert akkor nem érezte volna, hogy felelősség van a vállán, amit én teszek rá.

Lehet, hogy csak elfojtotta az érzéseit amit érzett irántam? Hogy hagynom kéne hogy menjen, és aztán visszatalál majd hozzám?

Az a baj, hogy nem értem őt. A szavai, a tettei, a nézése nem ugyanazt mondják. S nem akarok reménykedni, de mindig történik valami...

23L

(ő 24F)