Mi történt velem?

Nagy az egóm,szeretek élni,jól megvagyok egyedül már majdnem egy éve,nem csinálok semmit csak élvezem a létet,sok lánnyal próbálkoztam,de egyik sem volt az igazi,egyikért sem lettem volna képes feladni a szeretett szabadságomat. Egészen mostanáig,ugyanis most egy olyan lánnyal találkoztam akiben mintha megtaláltam volna a megfelelő társat,még alig ismerem,de máris nagyon jól kijövünk egymással, mintha fontos lenne nekem,és azt akarom,h boldog legyen,egyszerűen jól érzem magam attól ha látom,h jó kedve van, igazából most még nem várok cserébe semmit,ha örömet szerzek neki,attól vagyok boldog h örülni látom, én nem tudom ,mi az a szerelem,de létezik,h ez lenne az? Hogy a másik személye érdekel,meg h mi van vele,és h boldog legyen? Nem feltétlen az a fontos h folyton a nyakán lógjak,néha hagyom,nekem is neki is van saját élete,de ha találkozunk,nagyon jól elvagyunk,eddig csak amolyan haveri szinten voltunk,de most megfordult a fejemben ,h lehet h többet érzek iránta.

Ez leírhatatlan érzés, külsőre is bejön,de nem is ez a lényeg,hanem ha rá gonodlok,mindig egyfajat önfeledt boldogság fog el, és igazából a mennyekben érzem magam egész nap,és ha vele vagyok,akkor annak örülök,ha meg nem,akkor meg csak simán boldog vagyok,h ismerhetem.

Szerintem megbolodnultam , vagy ez nem beteges?