Megszakítanátok a több éve tartó, stabil, de egyáltalán nem lángoló kapcsolatotokat, mert újra összemelegedtetek életetek nagy szerelmével?

Előre leszögezném, hogy tudom, hogy nekem kell ebben döntenem, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy biztosat a viharosra nem mindig jó megoldás cserélni. Viszont érdekel, ti mit tennétek.

Az első szerelmemmel gimiben jöttem össze, 16 évesek voltunk. Nagyon nagy szerelem volt részemről, de részéről is. Érettségiig és valamivel utána is kitartott. Akkor szakítottam vele, amikor bevallotta, hogy az egyetemen megcsalt egy lánnyal. Utána még hónapokig keresett, próbálkozott, kérte a bocsánatokat, de nagyon haragudtam rá. Akkor azt mondta, hogy csak engem szeret. Nem is találkoztunk egy ideig. 3 éve találkoztunk először, akkor már normálisabban tudtam állni hozzá. Akkor kijelenthettem, hogy békés, de semmilyen viszonyban sem vagyunk egymással. Ráadásul én már akkor benne voltam a jelenlegi kapcsolatomban.

5 éve vagyok a párommal. Vele sosem éreztem azt az elsöprő rajongást és szerelmet, mint az első szerelmemmel, de vonzódtam hozzá és szerettem az elejétől kezdve. Mostanra viszont ellaposodott a kapcsolatunk. Azt érzem, hogy egy haverral élek együtt, de olykor van szex. A szex egyébként kielégítő, de nem izgalmas. Rajta is azt látom, hogy már nem vadul értem olyan rajongással, mint az elején, de társként imád és tisztel. Társként és barátként én is szeretem, de már nem érzem irányába a tüzet.

Tudom, most jön az, hogy ha így érzek, akkor miért nem szakítok vele. Azért nem, mert én azt gondolom, hogy kivételes az a kapcsolat, amelyik nem jut a megszokás sorsára. De az olyan társ is kivételes, aki ennyire jó ember, mint ő.

A középiskolai szerelmem 4 éve megházasodott, tavaly elvált. Egy nagyon korai kapcsolatban ejtett teherbe egy nőt, őt vette el, de nem működött hosszútávon. Van egy 4 éves kislánya.

Tavaly elvált, így hazaköltözött a mi városunkba, most itt is él és dolgozik. Felvette velem a kapcsolatot. Először nem akartam túlzottan belebonyolódni, de valahogy rákaptunk a beszélgetésre. Találkoztunk is, de nem történt köztünk semmi, csak egy hosszasat beszélgettünk. Bennem minden érzésem újra feljött irányába. Újra érzem azt a lángolást, amit anno. Már megbocsátottam, hogy megcsalt. Fogalmam sincs, hogy ő csak a biztonságot keresi most bennem a válása után, vagy még mindig szeret. Azt mondta, hogy sosem szeretett még úgy nőt, mint engem. Az is igaz, hogy én sem szerettem úgy férfit, mint akkor őt. A párom mellett mégis biztonságban vagyok. A nagy szerelmemmel az új találkozás és chatelgetések óta nem történt még semmi. Nem csaltam meg a páromat fizikai értelemben, de attól tartok, hogy lelkileg megtettem. Lángolok a nagy szerelmemért, ha szabadidőm engedi, mindig írok neki, egész nap kontaktban vagyunk. Ahhoz az egyhez tartom magamat, hogy addig nem bonyolódok jobban vele, amíg a párommal vagyok. Csak akkor kezdenék új kapcsolatot, ha ezt lezártam. De fogalmam sincs, hogy megérné-e lezárni. Itt nem csak a nagy szerelmem miatt hezitálok, a felbukkanása előtt is laposodott már a kapcsolatom, ott volt a rés, ahová be tudott férkőzni. Itt inkább nem az a kérdés, hogy melyik pasit válasszam, hanem megérné-e azt megkockáztatni, hogy eldobjam a páromat? Vacillálok. Annak az esélyével is, hogy balul sülhetnek el a nagy szerelmemmel a dolgok, talán megérné befejezni a stabil, de már megkopott kapcsolatot?

Rengeteget őrlődök és bűntudatom van. Néha egy púpnak érzem a hátamon a páromat, de aztán elszégyellem magamat, mert egy igazán jó ember.

Ti mit gondoltok erről?