Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megszakítanátok a több éve tartó, stabil, de egyáltalán nem lángoló kapcsolatotokat, mert újra összemelegedtetek életetek nagy szerelmével?
Előre leszögezném, hogy tudom, hogy nekem kell ebben döntenem, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy biztosat a viharosra nem mindig jó megoldás cserélni. Viszont érdekel, ti mit tennétek.
Az első szerelmemmel gimiben jöttem össze, 16 évesek voltunk. Nagyon nagy szerelem volt részemről, de részéről is. Érettségiig és valamivel utána is kitartott. Akkor szakítottam vele, amikor bevallotta, hogy az egyetemen megcsalt egy lánnyal. Utána még hónapokig keresett, próbálkozott, kérte a bocsánatokat, de nagyon haragudtam rá. Akkor azt mondta, hogy csak engem szeret. Nem is találkoztunk egy ideig. 3 éve találkoztunk először, akkor már normálisabban tudtam állni hozzá. Akkor kijelenthettem, hogy békés, de semmilyen viszonyban sem vagyunk egymással. Ráadásul én már akkor benne voltam a jelenlegi kapcsolatomban.
5 éve vagyok a párommal. Vele sosem éreztem azt az elsöprő rajongást és szerelmet, mint az első szerelmemmel, de vonzódtam hozzá és szerettem az elejétől kezdve. Mostanra viszont ellaposodott a kapcsolatunk. Azt érzem, hogy egy haverral élek együtt, de olykor van szex. A szex egyébként kielégítő, de nem izgalmas. Rajta is azt látom, hogy már nem vadul értem olyan rajongással, mint az elején, de társként imád és tisztel. Társként és barátként én is szeretem, de már nem érzem irányába a tüzet.
Tudom, most jön az, hogy ha így érzek, akkor miért nem szakítok vele. Azért nem, mert én azt gondolom, hogy kivételes az a kapcsolat, amelyik nem jut a megszokás sorsára. De az olyan társ is kivételes, aki ennyire jó ember, mint ő.
A középiskolai szerelmem 4 éve megházasodott, tavaly elvált. Egy nagyon korai kapcsolatban ejtett teherbe egy nőt, őt vette el, de nem működött hosszútávon. Van egy 4 éves kislánya.
Tavaly elvált, így hazaköltözött a mi városunkba, most itt is él és dolgozik. Felvette velem a kapcsolatot. Először nem akartam túlzottan belebonyolódni, de valahogy rákaptunk a beszélgetésre. Találkoztunk is, de nem történt köztünk semmi, csak egy hosszasat beszélgettünk. Bennem minden érzésem újra feljött irányába. Újra érzem azt a lángolást, amit anno. Már megbocsátottam, hogy megcsalt. Fogalmam sincs, hogy ő csak a biztonságot keresi most bennem a válása után, vagy még mindig szeret. Azt mondta, hogy sosem szeretett még úgy nőt, mint engem. Az is igaz, hogy én sem szerettem úgy férfit, mint akkor őt. A párom mellett mégis biztonságban vagyok. A nagy szerelmemmel az új találkozás és chatelgetések óta nem történt még semmi. Nem csaltam meg a páromat fizikai értelemben, de attól tartok, hogy lelkileg megtettem. Lángolok a nagy szerelmemért, ha szabadidőm engedi, mindig írok neki, egész nap kontaktban vagyunk. Ahhoz az egyhez tartom magamat, hogy addig nem bonyolódok jobban vele, amíg a párommal vagyok. Csak akkor kezdenék új kapcsolatot, ha ezt lezártam. De fogalmam sincs, hogy megérné-e lezárni. Itt nem csak a nagy szerelmem miatt hezitálok, a felbukkanása előtt is laposodott már a kapcsolatom, ott volt a rés, ahová be tudott férkőzni. Itt inkább nem az a kérdés, hogy melyik pasit válasszam, hanem megérné-e azt megkockáztatni, hogy eldobjam a páromat? Vacillálok. Annak az esélyével is, hogy balul sülhetnek el a nagy szerelmemmel a dolgok, talán megérné befejezni a stabil, de már megkopott kapcsolatot?
Rengeteget őrlődök és bűntudatom van. Néha egy púpnak érzem a hátamon a páromat, de aztán elszégyellem magamat, mert egy igazán jó ember.
Ti mit gondoltok erről?
válasza:Én azt gondolom, h lelkiekben màr megcselekedted a félrelépést.
Időszerű lenne pàroddal is közölni.
válasza:Ha meg a nagy szerelmemre gondolok, igaz, hogy nem sült el először jól, de ha ennyi év után is érzünk egymás után, akkor én ezt nem tartom véletlennek. Olyan, mintha tolná utánam a sors. (9. éve idén, hogy vége lett.)
Állítólag ő is nagyon kivolt, amikor kiraktam, a barátai mondták, hogy hónapokig szarul volt, meg hát keresett is eléggé kétségbeesetten engem, most is engem keresett meg, hogy hazajött.
válasza:El kéne vonatkoztatnod a "nagy szerelmedtől" és külön választani a dolgokat. A jelenlegi párodat nem szereted, csak megszoktad, így előbb-utóbb amúgy is vége lenne a kapcsolatnak. Szerintem úgy lenne korrekt, ha leülnél vele beszélni és elmondanád neki, hogy nagyon szereted, de nem úgy, mint ahogyan az emberek jó esetben éreznek a párjuk iránt. (Hozzáteszem, mi tíz éve vagyunk együtt és még nem laposodott el a kapcsolatunk, a szerelmünk is időről időre fellángol egymás iránt.)
Te már lélekben döntöttél, de akár összejössz az exeddel, akár nem, a jelenlegi párodra már nem férfiként tekintesz.
Annyit engedj meg még így a végén, hogy megjegyezzem, ha összejössz újra az exeddel, abból óriási csalódásotok lehet mindkettőtöknek. Bármennyire is azt érzitek, hogy vágytok újból a fellángolásra, mindketten változtatok, változtak az életkörülmények, nem vagytok ugyanazok az emberek, sosem fogjátok már ugyanazt kapni egymástól vagy a kapcsolattól, mint 16 évesen. Lehet, hogy a kémia működni fog, lehet, hogy akár szerelmesek is lesztek, de ne várd ugyanazt, mint ami hosszú évekkel ezelőtt volt.
válasza:Hogyha nem akarsz foglalkozni a párkapcsolat rendberakással, ráadásul már ismerkedsz, flörtölsz, akkor jelenlegi kapcsolatodnak annyi. Szerintem már most is meg van szakítva, hiszen érzelmileg elhatárolódtál.
Egyébként "életed szerelmével" nagy valószínűséggel nem fog működni, újabb törést fog okozni. Majd tanulsz belőle.
válasza:Az a baj, hogy a nem lángoló kapcsolat túl korán érkezett az életedbe. Ha kicsivel idősebb lennél, összetennéd érte a két kezed.
Most valószínűleg meg fogod lépni a szakítást, mert a hiányérzet motoszkál benned, újra akarod élni a lángolást, de az is valószínű, hogy hosszútávon rossz vásárt csinálsz.
Eleve gyerekes pasival ilyen fiatalon nem biztos, hogy érdemes összejönni, úgy, hogy nincs saját gyereked, másrészt szerintem arra is kevés az esély, hogy válás után igazi társként tudjon funkcionálni, hiszen nem várt rád eleget, egyik kényelemből megy a másikba.
Szóval nem javasolt, de lehet, hogy sorsszerű lesz, hogy átéld.
“ hiszen nem várt rád eleget, egyik kényelemből megy a másikba”
Nem védeni akarom, mert ő volt a hibás az első szakításkor, de azért ezt cáfolnám. Mikor kiraktam, hallani sem akartam felőle, hiába keresett, így “muszáj” volt letennie rólam. Majd én összejöttem a párommal, ő csak utána jött össze a volt feleségével, akit nagyon hamar el is vett, mert hát terhes lett. Amúgy ő ilyen szempontból tényleg nem egy stabil ember, hirtelen vette el őt is, mert azt gondolta az a helyes.
“(Hozzáteszem, mi tíz éve vagyunk együtt és még nem laposodott el a kapcsolatunk, a szerelmünk is időről időre fellángol egymás iránt.)”
Akkor szerencsések vagytok. :)
Én amúgy sosem lángoltam a párom iránt. Vonzódtam hozzá és megszerettem, az elején meg még így is persze izgalmas volt. De most már egyáltalán nem az. És rajta is érzem. Az elején meg volt vadulva értem, most már nincs, és ez nőként is lelombozó, hogy nem váltasz ki belőle olyanokat, mint az elején. Arra gondoltam, hogy talán azok a kapcsolatok laposodnak el, ahol az elején sem volt veszett nagy szerelem.
válasza:Szerintem is el kell választani ezt a két érzést. Mondom ezt úgy, hogy nekem is van egy régi nagy szerelmem, akivel kontaktolunk néha és ő is rendszeresen keres. Nem tudom megmagyarázni azt a mágnest, ami köztünk van, de a józan ész döntött 14 éve, amikor úgy döntöttünk, hogy nem tudnánk egy párként funkcionálni. (Nálunk is ő csalt meg gyakorlatilag és több sebből vérzett az egész.) Látva az életét én azóta is úgy gondolom, hogy nem tudta volna megadni nekem azt, amire vágyom. És talán én sem neki. Hiába az az elképesztő mágnes köztünk, ez a közös élethez kevés.
Én azt gondolom, hogy kb. 4-6 év után ami a közös élethez igazán kell, az szeretet, tisztelet, egy rakás türelem, kitartás és döntés, hogy mi együtt akarjuk élni az életünket. Irigylem azokat, ahol megmarad a tűz konstans, de azért ez a ritkább. Nagyon könnyű egy "új" iránt fellobbanni, hiszen új. Ezzel a párod nem tud versenyezni, az exed pedig új a jelen helyzetben, hiszen bizonyára mindketten rengeteget változtatok.
Én a helyedben minimalizálnám a kapcsolatot az exszel, mert a napi kontakt nem segít abban, hogy józanul lásd a dolgokat. Kicsit visszavonulnék és mélyen magamba nézve elgondolkoznék. Ha úgy döntenék, hogy nem akarom a jelenlegi kapcsolatomat folytatni, akkor tisztességgel lezárnám, külön költöznék és esetleg akkor venném fel újra a kapcsolatot a szerelemmel, hogy nézzük meg alakulhat-e ebből valami. Szóval egymástól teljesen függetlenül kéne futtatnod a két szálat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!