Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudok továbblépni úgy igazából is ezen az egészen?
Nagyon rossz embernek érzem magam, azt hiszem meg sem érdemlem a jelenlegi pàromat.
Volt sok éve valaki az életemben, akit őrülten szerettem, nagyon nagyon. Vele terveztem, mindent is, aztán persze ahogy az lenni szokott dobott (félév után), mert ő nem szeretett engem. Meg is bántott, gyáván csinàlta a dolgokat. Nem akart elköteleződni, közölte is (nem személyesen), hogy én nem illek az életébe, ismerkedni is akar még másokkal, aztán eltűnt. Nem újdonság, tipikus viszonzatlan szerelem, ráadásul gerinctelenül. Eltelt azóta már sok év (5), azt hittem már rég meggyógyult a lelkem, de ezekszerint mégsem. Ugyanis nem rég megtudtam, hogy van egy párja (új dolog lehet) és ez nekem most ennyi idő után is fáj, hogy megtudtam. Nem olyannak tűnik ezzel a lánnyal, mint velem volt. Most ő az őrülten szerelmes, gondolom a lány is szereti őt.
Nekem is van párom, a közös életünket építgetjük, szeretem őt (persze ez egy másik fajta szerelem már, nem az a tipikus régebbi, nagyon durván meghalok érte típusú szerelem, sokkal inkább egy nyugodtabb kapcsolat màr), de valahogy mégis néhány napja folyton az exem jàr az eszemben. Konkrétan úgy érzem fáj a szívem, pont olyan módon, amikor dobott anno. Sírni tudnèk ùgy èrzem, mert ezt az èletet, amit most az a làny kapott, azt én szerettem volna akkoriban de nagyon. Ès az a durva, hogy az a làny mèg hasonló típus is, mint èn így első ránézésre külsőleg.
Egy teljes káosz van a fejemben, a józan eszemmel feltudom fogni, hogy nem kellettem neki, mást akart, talált is, azóta én is, de mègis van bennem egy ilyen fájdalmas érzés. Nem akarom elhagyni a páromat, nem akarok semmit, csak elmulasztani ezt az érzést, ami kínoz. Nem értem miért érint engem ez most ilyen mélyen. A párom sokkal jobb ember, a tenyerén hordoz. Teljesen hülye vagyok esküszöm.
Mindenesetre azzal vigasztalom magam, hogy ennek így kellett lennie. Ha most ő tényleg úgy érzi, hogy boldog, akkor remélem tényleg az. Én őszintén szerettem őt, szóval nem kívánok neki rosszat. Amúgy én is az vagyok a pàrommal, boldog az életünk, csak most ezzel a hirtelen jött érzéssel nem tudok mit kezdeni egyszerűen. Légyszi ne írjatok bàntó dolgokat, tudom magamtól is, hogy egy idióta vagyok, aki nem érdemli meg a pàrját.
Kedves kérdező!
Sajnos megoldást nem tudok rá mondani, csak együttérezni.
Fél éve szakítottam a barátommal mert rájöttem, hogy megcsalt 2 hónapon keresztül, 6 éve voltunk együtt. 4 hónapon keresztül folyamatosan könyörgött, hogy fogadjam vissza de mindenféle beteges módon. Végig őrlődtem és még most is azt teszem...főleg mert megtudtam a napokban hogy már valaki mással van együtt. Ahhoz képest, hogy nem régen még azt mondta örökké engem fog várni, mert én voltam az igazi. Azt szeretném én is hogy boldog legyen de mégis valahogy nagyon rossz érzést keltett bennem, hogy megtudtam máris tovább lépett. Nem tudom hogy túl tudom e tenni rajta magam valaha.. vele képzeltem el az egész életemet. Rettentően fáj amit tett, végig vettem a miérteket, a saját felelősségemet abban hogy idáig jutottunk, pszichológushoz járok azóta, de egyszerűen nem érzem hogy könnyebb lenne...sőt mintha egyre rosszabb lenne.
Szerintem a legtöbb amit tehetsz, ha nem bűnteted magad a megjelenő érzéseid miatt. Elvileg az érzesek jönnek-mennek, és a legjobb amit tehetünk ha megéljük őket. Valójában szerintem a volt párod nem érdemelt meg téged...ha nem alakulnak ki az érzések benne, azt lehet felnőtt ember módjára is közölni, anélkül, hogy mély sebeket okoznánk a másiknak.. hiszen elég nehéz feladat így is a viszonzatlan szerelmet elfogadni,feldolgozni.. Kitartást kívánok neked.
válasza: válasza:"Vele terveztem, mindent is, aztán persze ahogy az lenni szokott dobott (félév után), mert ő nem szeretett engem."
Azt kéne észbe vésni, hogy egyáltalán nem voltál bele szerelmes soha! Maximum fellángolás történt amit ő nem viszonzott és csúnya módon leépített.
Jelenleg pedig mivel nem vagy ismét szerelmes és sosem voltál a párodba így azzal a fellángolással kapcsolod össze.
Rögeszme nálad, hogy te milyen "szerelmes" voltál és nem léptél azon túl, hogy átvágott.
Valamint irigy is vagy rá mert ő (valószínűleg) szerelmen alapuló párkapcsolatban van és te is szeretnéd átélni. Konkrétan nem vele csak rá vetíted ki a rögeszme miatt.
Igazság szerint szakítani kéne hiszen ha netán életedbe betér a harmadik személy úgy szétcsalod a párod minimum érzelmi téren mint a pinty, de nyilván lehet fizikailag is megteszed.
Az ex, vagy minek nevezzem csak egy tünet, vagy ébresztő pofon, hogy nem kéne a pároddal együtt maradni. Az kevés, hogy szereted mint embert és a tenyerén hordoz téged hiszen boldogtalan vagy.
Természetesen nehéz elengedni a jót és lenne bűntudatod még jobban mint most van ha szakítanál, de ha vele maradsz sokkal többet fogtok szenvedni mindketten és méginkább lelkiismeret furdalásod lesz.
“ Azt kéne észbe vésni, hogy egyáltalán nem voltál bele szerelmes soha! Maximum fellángolás “
Ezt megcáfolnám, tudom hogy szerelmes voltam belé, nem csak fellángolás volt vagy rögeszme. Ennyit azért még megtudok állapítani magammal kapcsolatban. Életem során volt más olyan ember, akibe tényleg nem voltam szerelmes, azok nem is viseltek meg, hiszen tovább tudtam lépni. Az említett embert viszont tényleg őszintén szerettem.
válasza:A stílusodon esetleg vàltoztass, mert ritka nagy paraszt módjára kommunikálsz, mi vagy te? Egy darab kő? Szerintem vagyunk egy páran a világon, akik viszonzatlanul lettek szerelmesek.
Lehet van velem probléma, de veled még nagyobb, hogy ok nélkül ilyen stílusban beszélsz olyanokkal, akik neked nem àrtottak. Vagy ha nincs kedved ilyenekkel foglalkozni, akkor minek írogatsz ide? Senki nem kérte a te durva, pokróc stílusodat.
Én feltettem egy egyszerű kérdést, ami most okoz némi szívfájdalmat. Nem kértem, hogy tudálékos és bunkó módon oszd az észt, ha az érzelmi intelligenciád ennyire a béke segge alatt van, akkor csak sajnálni tudnak. Kívánom, hogy az életedben tapasztalj meg te is hasonlót, aztán valaki ugyanilyen stílusban remélem tükröt tart majd neked. Akkor lehet megértenéd miről beszélek.
A továbbiakban tartsd meg magadnak az irományaidat, mert nem érdekel. Menj, keress valami másik kérdést, ahol okoskodhatsz ès bunkózhatsz, leszarva azt hogy egy màsik emberi lènybe bele taposol a szavaiddal, a sajàt problèmàjukon felül mèg.
Egyèbkènt mèg egyszer, hàtha felfogod, amiket leírtàl nem azzal lenne a baj, hanem a paraszt stílusoddal.
Tovàbbi szèp napot!
válasza:Igen, az a bunkó stílus, hogy éled tartottam a tükröt miszerint nem a hozzád illő férfival vagy hiába szereted mint embert. Valamint azért, hogy otthagyott és nem szeretett az 5(!!!) évvel ezelőtti ex és az mégha szerelem is volt részedről már túl kellett volna lépni.
Az első is azt írta, hogy túl kéne rajta lépni, sőt te is azt szeretnéd és azért vagy felháborodva, hogy rögeszmének neveztem. De más szó nincs rá mert évek teltek el. Viszont ha te szeretnéd továbbra is becsapni magad, csak úgy egyről a kettőre kiheverni a múltat nem fog sikerülni mert szembe kell önmagaddal nézni. Te azt hiszed, hogy nem volt plátói szerelmem? Volt, szenvedtem mint a kutya. Amúgy másnak rosszat kívánni arra utal, hogy igen jól írtad az elején nem vagy jó ember. További jó szenvedést! (:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!