Egy katolikus pap hogy éli meg, hogy nem lehet szerelmes?

Emberfüggő. Van aki annyira hisz, hogy bűnként éli meg, hogy képes volt mással szerelembe esni mint istennel, szóval elzárja magát amég el nem múlik.

De van olyan is akit annyira nem foglalkoztat a vallás, az ilyen meg megéli, csak nyilván titokban.

Véleményem szerint kétfajta pap/szerzetes van.

1.A normális, aki tényleg elhivatott, elfogadja a szabályokat és tanítja, neveli a környezetét, nem álszent módon.

2.Az, aki kényszerből lesz pap, utálja az egészet, de a családja rákényszeríti. Ez a fajta vagy túlkompenzál (és mondjuk mindenhol tüntet a Harry Potter ellen stb.) vagy molesztálja a gyerekeket, mert eltorzult a lelke és az egyház ezen nem igazán szokott segíteni. Arról a helyről beszélünk, ahol a komolyabb pszichológiai problémákat a mai napig úgy kezelik, hogy "megkísért az ördög"... Ezt így nem lehet.

Egyszer szerelmes lettem egy fiúba. Nem vér szerinti rokonom, de valamilyen szinten családtag.

Úgy voltam vele, hogy ez így fura lenne, és el is múlt az érzés.

Gondolom az elhivatottabbak is így lehetnek vele - nekik ezt nem szabad, nekik az egyház az életük, nem fér bele más.

A többi meg szenved vagy kilép, vagy titokban tartja.