Hogyan dolgoznád fel,ha azért kellettél mert más nem volt?

Azt nehezebben dolgozom fel, hogy kölcsönös a vonzalom és mégsem vagyunk együtt,mert egy randi után így döntött.

Egyébként a fent vàzolt helyzetben még nem voltam szerencsére.

"Egyszerűen csak nem akartak várni, nem volt annyi igényük magukkal szemben, hogy kivárják es megkeressék a megfelelő párt."

Meddig kellett volna? Egy férfi sem teheti a végtelenségig...

Bírom ezt a tanácsot, akár nőnek, akár férfinak adják, illetve kvázi kérik számon rajtuk. 30 fölött egyre nehezebb, 40-esként pláne sok sikert... Persze tudjuk, "nincs" semmi gond azzal sem, ha nem jön össze, el kell fogadni a tartós kényszer-egyedülállóságot, derűsen, mosolyogva, elégedetten, emelt fővel, méltósággal viselni. Aha. 😏

Én voltam már ilyen helyzetben, de csak utólag esett le. Bár volt az exemnek egy elszólása kapcsolat közben is. Volt egy csaj, akibe előttem (meg mint kiderült, közben is és utánam is) szerelmes volt. Hát a csaj nem egy matyóhímzés, ráadásul egy öngyilkos jelölt is, megkérdeztem az exemet, hogy de akkor miért akart vele összejönni. Azt válaszolta, hogy addigra már annyira akart kapcsolatot, hogy bárkivel összejöhetett volna. Én akkor ezt elfogadtam válasznak, de valójában annyit jelentett, hogy velem jött össze azért, mert vele nem tudott, tehát nem volt éppen jobb. A csaj visszautasította, én pedig ráhajtottam, így velem össze tudott jönni. Később közös ismerősöknek azt mesélte, hogy megbánta, hogy velem összejött, dehát éppen akkor nem volt jobb.

Hogy éltem meg? Szarul :D De azóta megtaláltam a párom :)

"Én tudtam várni, keresni, és meglett az eredménye."

Bocsánat, de mikor (hány éves korodban) lett meg az eredménye, és hogyan zajlott a keresés? Nem mindegy...

40 körül meg afölött is még mindig társkeresőn vergődni (egyéb ismerkedési lehetőség híján), futni ugyanazokat a rémes köröket, egyre reménytelenebbül, kilátástalanabbul, úgy, hogy minden jó választásnak számító korunkbeli jelölt "elfogyott" már... hát... Vagy egyedül tölteni hosszú évtizedeket (halálodig)... ismét: hát...

Általában valahogy azok szoktak ilyen bölcsek lenni, akik nincsenek ekkora ramaty helyzetben. Én igen, mindig is abban voltam, így maximálisan megértem a megalkuvókat és közben mégis panaszkodókat IS. Mert szar az is, de szar az ismerkedősdi is, főleg, amilyenné korunkra vált, ugyanakkor bő egy évtized egyedüllét után pontosan tudom, milyen szar az is. Sajnos vagyunk páran, akik jól nem tudunk kijönni ebből az egészből, ki-ki eldöntheti, mi a számára legkisebb/leginkább tolerálható rossz, aztán élhet a döntésével nem boldogan.

Empátia, megértés.

Nem a kérdésre reagàlva:én is azok tàboràt erősítem,aki pont nem foglalkozik azokkal,akik szàjhúzogatva ,,hàt"-oznak.

Erre nyomós okom van, illetve helyettem senkinek sem tiszte eldönteni, hogy szàmomra melyik élet a megfelelőbb.Tízenéves hàzassàgokat làttam belülről rohadni és csomó làtszatkapcsolatot.Nem azért élek egyedül, mert nem akadna jelölt, hanem mert nem fogom megalàzni a màsikat,sem önmagamat azzal, hogy éppen csak beérem vele...Vagy nem azért lesz kapcsolatom,mert úgy majd elmondhatom szépen mosolyogva, hogy van.

De igen 10-es válaszoló, pont hogy megcáfoltam. Hisz nem lenne 5 éve barátom, ha úgy lenne, ahogy azt írtad feljebb. Mint mondtam, ő átlagos, én kicsivel átlag alatti, mégis egymást választottuk, nem azért, mert nincs másik jobb. Nem ismersz minket, nem tudsz minden körülményt részletesen, így inkább ne ítélkezz. Te mondtad, hogy csak átlag feletti férfiak találnak barátnőt. Mégis a barátom átlagos és itt vagyok neki én, a belső neki is fontosabb, nekem is és rugalmasan adtunk esélyt, amit azóta se bántunk meg és bejött, ami azóta is jó, még a viszonyunk is mélyebb lett, szorosabb lett pár éve.

Hát 13-as válaszoló, tévedsz abban, hogy megalkuvásból jöttem össze a barátommal, se ő és se én nem megalkuvásból jöttünk össze. Csak mert valakinek nem az egekben vannak irreális elvárásai, az nem azt jelenti, hogy akkor megalkuvás és hogy rosszul döntöttünk. Nem volt ilyenről se szó, hogy nem tudtunk várni, nem is tudod, hogy mikor és mennyi idő alatt jöttünk össze. Neked is azt mondom, hogyha nem tudsz részleteket, akkor inkább ne ítélkezz. Ne volt bennünk és továbbra sincs semmi társadalmi nyomás, nem versenyzünk buta módon senkivel se, teljesen magunktól cselekedtünk és megfelelőek vagyunk egymás számára a legtöbb esetben. Olyan nincs, hogy valaki mindenben megfelel a másiknak, nincs tökéletes, ha erre céloztál a megfelelő alatt esetleg. Nincs semmi megalkuvás, semmi látszat.

Neked is ezeket üzenem 15-ös válaszoló, amiket itt másoknak írtam. Én például soha sehol nem sírtam, hogy mégis rossz a kapcsolatom.