Ha igazán erős egy szerelem, elkerülhetetlen, hogy viszonzatlan maradjon?

Rosszul értelmezted az írásmat, pedig pontosan fogalmaztam. Bővítem.

Az a keresztény pár akik ismerik a szeretet krisztusi tanítását...és szívükben mindennap hordozzák.

Nem válik el.

Bár barátság extrákkal kapcsolatonak indult a miénk én annyira szerettem, hogy már akkor bármit megtettem volna érte. Sokszor lemondtam a saját kényelmemről, hogy neki jobb legyen, tettem mindezt úgy, hogy észre ne vegye. Szeretetmorzsákkal is beértem. Mindent elnéztem, minden megbocsátottam. Ő cserébe a legkisebb dologért is duzzogot, vitatkozott velem. Volt egy előző barátság extrákkal kapcsolata, ott a lány beletaposott a lelkébe, megalázta, megcsalta, mégis mindent elnézett neki, szakítás után hónapokig szenvedett miatta. Sokszor kérdeztem őt is magamat is, hogy lehet, hogy sosem tud úgy szeretni, ahogy őt szerette... Még akartam változni, bántani akartam, hogy jobban értékeljen, de nem tudtam olyan lenni.

Hónapok "munkája" után azt hittem révbe értem, azt hittem, ő is elkezdett belémszeretett.. megváltozott, felajánlotta hogy járjunk. Úgy éreztem, mégis volt értelme kitartani és jónak maradni. Bárcsak ne hittem volna. Jól bánik velem, de minden kis apró figyelmetlenség jelzi, hogy akárhogy erőlködöm, nem fog úgy szeretni, ahogy én őt.