Akihez vonzódsz, az emberi értékeit is nézed? Vagy az egész csak a hormonok játéka?

Hormonok, de velem valahogy még nem fordult elő, hogy egy nagyon szar emberhez vonzódjak. Nyilván nem voltak tökéletesek, volt bunkó exem, de az is később derült ki, amúgy nem volt ő sem kifejezetten egy értéktelen rossz ember, csak nem ugyanolyan elképzeléseink voltak a kapcsolatról. Meg volt olyan, hogy valakit vonzónak tartottam, aztán elkezdett ilyen xenofób hülye dumákat tolni, hogy ő utálja a külföldieket kivétel nélkül meg mittomén, ki is ábrándultam belőle. Már egyáltalán nem érzem vonzónak.

Szóval amíg nem ismersz eléggé valakit, addig lehet, hogy vonzódsz hozzá, de ez könnyen elmúlik. Legalábbis én ilyen könnyen kiábrándulós fajta vagyok. Olyan nem volt, hogy eleve tudtam egy csomó rossz dolgot a másikról és úgy is vonzónak tartottam.

Amíg nem ismerem, csak a külsejéhez (kinézet, hang, illat, gesztusok, testtartás, ami akár felidéz bennem valamit, amihez már kötődöm) tudok vonzódni meg amit beleképzelek valami minimális infó alapján (pl. társadalmi státusz, közös hobbi - mondjuk tudom róla, hogy akárhány diplomája van vagy hogy jól táncol). Utána vagy kiábrándul az ember vagy örül, ahogy egyre több szituációban megismerik egymást. Ezek a tipikus nagyon rózsaszín ködös vonzalmak, amik sokszor nagyon erősen indulnak, hiszen az illetők ezerrel keresik a közös pontokat, nagyon akarják, hogy működjön és ők is igyekeznek megfelelni a másiknak meg jobbik arcukat mutatni. És igen, elmúlhat, ha ez a kép összetörik, de lehet önbecsapással ragaszkodni is hozzá sajnos (pl. ugyan megver, de te annyira tudod, hogy ő belül egy jó ember és szeret).

Más viszont, amikor barátságból lesz lassan, apró lépcsőkben, akár évek alatt szerelem, na ott a tényleg (akár a külseje ellenére) a belső tulajdonságai miatt szereted meg az illetőt. De ez ritkább, mivel férfi és nő között a barátság is ritka társadalmi okok miatt is, és persze akkor is kell, hogy a mittudomén milyen feromonok miatt vagy bármi, ne pont taszítson azért.