Megismertem egy lányt, akibe bele tudnék szeretni. Miután csókolóztunk, beszélgettünk, egyértelműen mondta, hogy nem akar kapcsolatot, kötődést. De úgy érzem, szexelne. Én szeretnék kötődést, szerelmet. Mit csináljak, hogy a végén ne én szenvedjek?

1. Ha tudsz lélektelenül dugni, akkor rajta. Ha nem, akkor engedd el, mert a végén te fogsz szenvedni.

2. Ne foglalkozz lelki sérült, pszichés problémákkal küzdő nőkkel, mert a végén te fogsz szenvedni.

Szerintem innentől már bszhatod. Mármint szó szerint is, de most átvitt értelemben mondom elsősorban.

Szóval az én véleményem az, hogy menj, élvezd amíg lehet, feledkezz bele... legrosszabb esetben tényleg siratod majd egy fél évet. De ha meg annyira összepasszoltok, akkor valszeg neki is beindulnak az érzések, szóval nem kell kiindulni minidig abból, hogy amásik azt hiszi magáról, most éppen nincs olyanban... én bevállalnám a sérülés kockázatát.

Női nem az mint tudjuk fél igen. Ne azt nézd amit mond, amit a csalódásai mondatnak vele. Csábítsd el, mudasd meg, hogy te más vagy. Ne szavakban. Tettekben! Hagyd megérni a kapcsolatot, hagyd had változzon a véleménye magától. Kényeztesd!

Szivesen :)

50+f

“ Ne foglalkozz lelki sérült, pszichés problémákkal küzdő nőkkel, mert a végén te fogsz szenvedni.”

Azért lenne pszichés problémás nő, mert csalódott a férfiakban, a kapcsolatokban és belátja, hogy ebből ő nem kér többet és ahelyett, hogy bosszúból hülyítene vagy kihasználna valakit, korrektül megmondja, hogy ő nem vágyik párkapcsolatra? Ennek melyik része a pszichés probléma? Ez egy érett és tudatos, őszinte nő viselkedése.

Kérdező, fogadd el, hogy ő nem akar kapcsolatot. Ha te igen, akkor keress valaki mást. Ti pasik amúgy mindig azt akarjátok, aki titeket nem. Ha azt mondta volna, hogy akar veled járni, akkor már le se szarnád.

Rakat pszichés probléma van aminek semmi köze a férfiakhoz. Pl az elkerülő kötődés is hasonló, otthonról hozott minta alapján alakul ki. Ugyanez igaz a legtöbb személyiségzavarra. Életünk első pár évében jön létre, és leginkább a szülők a kiváltó okai. Szóval elhiszem hogy kényelmes mindenért a férfiakat tenni felelőssé, de ez itt nem ilyen egyszerű. Vannak emberek akiknek ez már az első évektől el van cseszve, azóta is ezzel küzdenek, és sokszor romokat hagynak maguk mögött. Van aki ezt felismeri, tudatos lesz rá, és megpróbálja elejét venni a bajnak, pl inkább már nem akar kapcsolatot, vagy kerüli az embereket.

De itt kicsit furább a helyzet. Ha valóban nem akar kapcsolatot, hogy lehet az hogy mégis csókolózott a kérdezővel, meg hogy egyáltalán eljutottak odáig (tudom, a gonosz férfi csak belerángatta), és hogy lehet az hogy kérdező is úgy érzi rajta hogy szexelne (tudom, az a buta erőszakos férfi egó, ami szerint minden nő csak arra vágyik hogy vele dugjon). Szóval érdemes ezeket a kérdéseket is figyelembe venni.

Egyébként én is ismertem több ilyen problémás nőt is. Volt aki tudta magáról, volt aki nem. Az volt bennük a közös, hogy sokszor felelőtlenül és impulzívan, és abszolút nem kiegyensúlyozottan viselkedtek, szóval folyamatos a huza vona, meg hogy érzelmileg hintába rak. Azzal értek egyet aki azt mondta hogy zárd el magad érzelmileg tőle, mert csak sérülni fogsz. De ha kötetlen szexben ő is benne lenne, akkor ha téged nem zavar ez a helyzet, menj bele te is nyugodtan. Mert arra azért még ők is szoktak vágyni, többnyire.

#8

1. Mindenki hoz gyerekkorból sérelmeket. Kivétel nélkül mindenki. Te is. Minden embernek van lelki defektje, neked is, de érdekes arról nem írsz semmit, csak a nőket elemezgeted ki. Nektek férfiaknak nulla önkritika jutott, mindig csak a másikra mutogattok. Pl. voltam egy ideig egy nagyon gazdag, de tipikus pocakos ráncos 40-es pasival. Mivel nagyon jófej és nagyvonalú volt, gondoltam adok a dolognak egy esélyt, de nem tudtam hozzá fizikailag vonzódni, így elengedtem a dolgot. Reakció: elkezdte kielemezgetni, hogy nekem milyen lelki gondjaim lehetnek, amiért nem vagyok képes vele elköteleződni, holott csak nem izgultam fel rá xD Érted? Nem volt képes akkor sem magában keresni a hibát, hanem csak bennem, pedig ennek aztán semmi köze nem volt az én lelki világomhoz. Nem jött be a teste, ennyi.

2. A nő egyértelműen elmondta, hogy nem akar a kérdezővel kapcsolatot, de szexre nyitott lehet. Mit kell ezen is elkezdeni kielemezgetni és mindenféle lelki defektet mögé vizionálni? Lehet csak a kérdező valamelyik tulajdonsága nem jön be neki annyira, hogy járni akarjon vele. Vagy simán olyan életszakaszban van, hogy nincs kedve egy párkapcsolathoz. Ennyi. Nincs ezen mit túlmisztifikálni. Ha valaki nem akar kapcsolatot, attól nem lesz automatikusan lelki sérült, te jó ég, komolyan 2024-ben még mindig ott tartunk, hogy a szingliséget szeretőket kb. máglyára akarjuk vetni?

Naja, csak mivel a szeretős dolgok is azért buknak meg idővel, mert az egyik félnek óhatatlanul is érzelmei lesznek, ezért hasonló állhat elő a csak szexkapcsolatban is. Van aki hajlamos lehet idővel érzelmekre, és az jó eséllyel nem a kérdésben szereplő nő lesz, hanem a kérdező. Az ő érdekében írtam én is, illetve mások is ezt, hogy próbáljon elzárkózni érzelmileg tőle, akkor is ha csak szex. Nem feltétlen kell ide párkapcsolatot vizionálni, ez simán csak lelki önvédelem. Defektet meg azért érdemes mögé látni, mert ez egy gyakori típus manapság, és kifejezetten veszélyes tud lenni érzemileg. És sokan beleesnek abba a csapdába hogy reménykednek, pedig náluk nem szabad.

Én meg nem mondtam hogy mindenkinek vannak sérelmei és hibái, mivel egyértelmű. De nem is erről szólt a kérdés. Hanem a kérdező által leírt nőről, szóval azért engedtessen már meg hogy őt itt kielemezzük. Nem is értem hogy jön ide a relativizálás, meg hogy neked milyen sérelmeid voltak mindenféle önreflexióra képtelen hülyével. Meg az általánosítás, hogy akkor nekünk férfiaknak nulla önkritika, majd lenyomsz egy ilyen storyt ahol gyakorlatilag a férfi volt a rossz mindenben szerinted :D Holott te voltál aki "adott a dolognak egy esélyt" még ennek ellenére is hogy nem volt vonzalom, de helyette gazdag volt. Gondolom az se volt véletlen hogy utána elszídott mindennek, sejtem milyen lehetett részedről a "szakítás", mennyire őszinte és egyenes :) Ja és már az előző kommentben is volt általánosítás a férfiakra. A sértődött, férfiakra általánosító puffogás helyett talán inkább kérdezőnek kéne segíteni, hogy ne fusson bele egy érzelmi darálóba. Mert bármilyen hihetetlen számodra, nekünk férfiaknak is vannak érzelmeink. Nem mind primitív ösztönlények vagyunk, bármennyire is ez a számodra szimpatikus narratíva.