Miért akkora nagy dolog a szeretlek szó kimondása, amikor egyértelmű, hogy azért vannak együtt a felek, mert szeretik egymást, miért kell ez az én mondtam, de te nem, meg kimondjam-e vagy sem, miért kell ez a tipródás?

Mert egyszerűen jólesik kimondani. Nagyon. Persze abból is érezzük, ahogy egymásra nézünk, egymáshoz érünk. De nagyon jó leírni, kimondani...

N

Feltételezem, hogy vannak emberek, akiknek sokat jelenthet az, ha azt mondják nekik, hogy szeretik. Ilyenkor azt gondolhatják, hogy legalább abban a pillanatban, amíg elhangzik ez a szó, addig is a másik csak rájuk gondol, ergo csak vele törődik, meg ilyenek.

Esetleg betudható még a "kedveskedő szavak" szeretetnyelv egyik fajta megnyilvánulásának is.

Sohasem tudtam őszintén kimondani senkinek sem azt, hogy szeretem, mert mindig zavarodottságot éreztem magamban legbelül. Azt "gond nélkül" ki tudtam mondani valakinek, ha szerelmes lettem belé, de ez a szeretlek duma, ez nem ment őszintén, egyszer sem.

(Pszicho magyarázat: azt, hogy én tényleg szeretek, jól szeretek-e valakit, azt én nem tudhatom, azt mindig csak a másik fél tudhatja, tehát ennek a szeretleknek a mondogatása valójában még nem jelent túl sok mindent.)

"Hát, ha nem szeretnék egymást, akkor nem lennének együtt. Szerintem is egyértelmű. Ha ezt valaki nem látja át, az nem sok értelemre vall..."

Ez már... lehet anyáink sem szeretik egymást. Nem adott, hogy akik együtt vannak, szeretik egymást. Sokszor azzal vannak, aki jutott.