Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan zárhatnám le magamban ezt a beteljesületlen szerelmet?
Van egy nő az életemben, aki iránt korábban és mindmáig sosem tapasztalt, megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek. Időnként úgy érzem, hogy ez már a normalitás határán túlmutató vágyakozás és egyben teljesen értelmetlen képtelenség. Különösen annak tudatában, hogy egy alapvetően racionálisan gondolkodó, korántsem szentimentális típusú, bizonyos esetekben nyers, önfejű férfi vagyok. Ezért is állok tehetetlenül jelen helyzettel szemben.
Még egyetemista koromban ismertem meg ezt a nőt. Mondanom sem kell, az addig általam megvetett és közhelyszerűnek tartott „szerelem elsőlátásra” hatás alá kerültem. Ugyanakkor egyáltalán nem mertem kezdeményezni ennél a hölgynél, noha soha nem voltam félénk, szégyellős stb. Előtte és utána is volt dolgom nővel/nőkkel. Volt éveken át tartó, komoly párkapcsolatom, amiből igazából miattam nem lett házasság. Volt rövidebb kapcsolatom is. Egyéjszakás kalandok 40+-os férjes nőkkel stb. Ezzel nem hencegni kívánok, csupán azt szeretném jelezni, hogy nem egy szűz, tapasztalatlan incel vagyok…
Ez a nő páratlan hatást gyakorolt rám. Külső szempontjából több ismerősöm szerint is csinos, viszont semmi extra. Számomra maga a tökély. Valahogy nála gyönyörűbbet nem tudok nála elképzelni. Szexuális értelemben sem kívánta még ennyire nőt. Teljesen természetes, se egy tetoválás, műszempilla, műköröm, plasztikai beavatkozás. Igényes, stílusos megjelenés. És a tetejébe: kimagasló intellektus, roppant művelt, több nyelven folyékonyan beszél stb. Szellemi munkakörben dolgozik Nyugat-Európában. Mindezek ellenére roppant szerény és jó humorérzékkel rendelkezik. Igazából az összkép az, ami nálam piedesztálra emeli: van benne valami művészi, kecsesség, kifinomult elegancia.
Tudom, hogy alapvetően helytelen a megközelítésem, mert olybá tűnhet, hogy lealacsonyítom magam hozzá képest, hiszen végtére ő is csak egy ember, nem pedig egy istennő. Mégis, világéletemben kevésnek éreztem magam hozzá. Nem vagyok buta, én is szellemi munkakörben dolgozom, magam is több nyelven beszélek (igaz, nem annyin, mint ő), de… Intelligensebb, sikeresebb mint én.
Éveken keresztül bántott, hogy nem kezdeményeztem nála és mindenféle ürügy okán elfojtottam magamban, holott rengeteget gondoltam rá. Tavaly vettem a bátorságot és bepróbálkoztam nála. Teljesen diszkrét, kulturált, kifinomult módon, de visszautasított. Azóta párkapcsolata van és egy másik országban él. Tehát, innen minden adná magát, hogy engedjem el, csakhogy…
Ki tudja? A korábban elszalasztott lehetőséget jelképezi. Vagy a plátói be nem teljesült, idealizált vágykép. Volt azért ennek pozitív hozadéka is. Valamiért úgy éreztem, hogy fejlődnöm kell, azért hogy ne legyen kettőnk között olyan általam vélt nagy szakadék. Szakmailag és érzelmi intelligencia terén. Nyelvtanulás, önmagamra való tudatos odafigyelés stb.
Mit tehetnék annak érdekében, hogy ez az érzés, ez a vágy, ez a hiány elmúljon?
"Mit tehetnék"
Feküdj le egy elérhető nővel. És tudom, hogy nehéz, de szépen kérlek, hogy ne házas nővel.
Az egy jó felismeres hgy fejlődnöd kell, viszont ez a fejlődés ne miatta vagy más miatt legyen hanem magad miatt!!!!
Járj el kikapcsolódni később majd ismerkedni is és próbáld a gondolataidat elterelni róla.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!