Hogyan lehet NEM beleszeretni valakibe, aki kifejezetten kedves velem?

Úgy érzem kezdek beleszeretni egy nőbe (az egyszerűség miatt hívjuk Lilinek), akibe nagyon nem szabadna ugyanis ő az egyik haverom barátnője.

Próbálom kiverni a fejemből, de rendszeresen rajtakapom magam, hogy megint rá gondolok. Amikor csak lehet kerülöm, egyre kevesebbszer megyek el olyan összejövetelre ahol ő is ott lehet. Már a havert is kicsit kerülöm mert nehéz hallgatni, ha Liliről van szó.

Nem vagyok könnyen szerelembeesős, így 30 felett pláne nem. Nincsenek lehetetlen elvárásaim külső terén, nem vékony cicababát keresek hanem egy társat. De Lili személyisége annyira megfogott, rájöttem hogy ő ideális társam lehetne, ha máskor más körülmények között ismerjük meg egymást. Eleve a tekintete is visszaadja azt a kedvességet ami rà annyira jellemző. Olyan figyelmes, törődő, hogy nem lehet nem kedvelni (mindenki kedveli a haverok között). Mindenkihez van egy kedves szava, emlékszik hogy pl a kutyám állatorvosnál volt és hogy van, vagy egy másik haveromnak sikerült-e valami vizsga stb. Ez a kedvesség olyan természetességgel árad belőle, hogy feltöltődöm mellette. Tudom, hogy kicsit szeretethiányos vagyok, ezt nemrég beismertem magamnak. De nehéz a hatása alól kikerülni. Külön csodálom benne, hogy szar gyerekkora volt egy alkesz apával és ennek ellenére is ilyen.

Igazából folytatom ezt az elkerülő taktikát, hátha előbb-utóbb elmúlik ez az érzés. Szeretném ha írnának olyanok, akik szintén ilyen kedvesség hatására beleszerettek valakibe akibe nem akartak mert nem szabad, főleg szintén férfiak.

36F