Nem tudok rájönni mi van bennem?

A pasi, akivel ismerkedek, mindig azt mondja nem kommunikálok nyíltan, nem mondom ki amit akarok, és ezért a viselkedésem miatt nem tudja eldönteni, hogy mit akarok.

Rengeteg vitánk van, félreértések, ezért megmondtam, hogy nem működne a kapcsolat. Ő utána hosszú szövegeket írt, győzködött, de én már nem vagyok benne biztos, hogy hosszútávon el tudnám viselni a viselkedését, mert toxikusnak és gyerekesnek tartom. De ő azt mondja nem is ismerem még annyira, hogy eldöntsem összeillünk-e. Oké, hogy nem ismerem, de majdnem fél éve ismerkedünk, és rengeteget vitáztunk már a harmadik hónap körül. Ő azt mondja ez azért van, mert még nem ismerjük eléggé a másikat és nem értjük annyira egymást.

Én tényleg próbálok nyíltan kommunikálni, azt is megmondtam, hogy ez így nem fog működni a sok vita miatt.

Én vonzódok hozzá. Szívesen hozzáérnék és lefeküdnék vele, de jelenleg nem látom a módját, hogy ez hosszútávon hogyan működhetne. Nagyon könnyen leszívja az energiám, és tényleg rengeteg energiát igényelne ő, sok dolgon elkezd hisztizni, pl. ha nem keresem annyit, ha nem talizunk eleget.

Én sokszor úgy érzem, hogy nincs kedvem hallgatni a beszámolóit (állandóan beszél magáról amk egy idő után fárasztó) sokszor inkább csak fizikálisan érnék hozzá.

Szerintetek ez miért lehet? Azt mondja nem érti mit akarok és hogy miért beszélek még mindig vele, ha ennyire irritálónak tartom. Néha én se értem. Ennyire szeretnék már valakivel lefeküdni? Vagy ez az, hogy érzek iránta valamit csak nem ismerem fel? Nem hiszem, hogy így viselkednék ha többet éreznék, bár sosem voltam igazán szerelmes. Nekem az esik inkább rosszul, hogyha azt érzem ő nem akar hozzám érni, hanem inkább más dolgokat akar velem csinálni. Mert nekem tényleg hiányzik a fizikai érintése még akkor is ha más nem működik köztünk. Ő meg helyre akarja hozni az egészet, hogy működő képes legyen.