Hogyan engedjem el tényleg?

Én nem birok ilyen szinten önvádaskodni. Én is bántottam meg már olyat akit nagyon szeretek teljesen akaratlanul, én mai napig gusztustalannak tartom amiket utána kaptam. A sértődéseket, csenddel verést, a visszakézbol aljas bosszút undorító módon, a szándékos megbántásokat, az ocsmány becsmérlö szavakat.

Kb mikor egy ballépésed visszakapod tízszeresen is.

Én ilyenkor soha nem magamon gondolkodom el, hanem a másikon..ugyanis ő viszont szándékkal tervezve tudatos megbántással csinálja mindezt.

Ja a csenddel verős rész.

Az ilyenek nekem sanszos hogy amugy nem szeretnek.

Akit szeretünk azzal nem tudnánk ezt megtenni vagy nem tennénk meg. Törekednénk a megbeszélésre vagy bármi szalmaláng is sőt aki szeret úgy gondolkodik hogy biztos nem úgy mondta, biztos nem azért mondta, vagy talán biztos nehéz gyetekkora volt. Védi azt akit szeret.

Aki nem szeret az gondolkodik így, hogy na ezt akkor visszakapja, most hagy kínlódjon ő, most én röhögök rajta.

(Vagy hagy hogyje hogy ő a hibás igy legalább van mire fogni hogy lelépek és nem én jövök ki rosszul.)

csak felejts el, elkurtad elkurtad ez van

a lelkem kitettem érted de ez volt cserébe a köszönet akkor inkább hagyjuk

majd jön más akiért oda és vissza lehetsz es elfelejtesz rövid időn belül, addig is adj magadnak időt es vigyázz magadra

eleted szerelme

u.i.: szép lett volna ha mukodik, de talan egy másik életben

Miért érzed hogy reménytelen?

Hogyhogy nem válaszolt?