Régóta boldog házasságban/párkapcsolatban élőkhöz szólna a kérdésem. A szerelem első látásra jött és azóta is tartós, vagy lassabban alakult ki köztetek mire kiforrott?

#10 kémia bizony kell, de a kémia meg a szerelem más.

Inkább úgy mondanám, hogy éreztük, hogy össze tartozunk és teljes lett az életünk, ahogy osszejottunk. Előtte 3 hónapig beszélgettünk, voltak érzéseink, de amikor találkoztunk, akkor jöttünk rá, hogy ez örökké fog tartani. Idén lesz 15 éve, hogy házasok vagyunk 18 éve, hogy együtt vagyunk.

Részemről az első verzió. Amikor először megláttam és beszéltem vele néhány mondatot tudtam, hogy párom lesz ha beledöglök akkor is. Elsőre lerázott....de kegyes volt hozzám a sors, mert labor gyakorlaton párban kellett dolgoznunk és az együtt töltött idő nekem kedvezett, vagyis 24 éve gyötörjük egymást. Állítása szerint nem voltam az esete(szerintem most sem vagyok az), de szeret engem és érezteti velem. :)

Amikor megismertem a férjemet, már túl voltam jópár kapcsolaton és alkalmi szexen, tehát eléggé le voltam már higgadva és volt viszonyítási alapom, milyen embert is keresek hosszútávra. Ő megtestesíti minden elképzelésemet, de az elején nem volt elsöprő rózsaszín köd, vagy hogy szokták ezt mondani. Okos, tanult, helyes férfi, mindenhez hozzá tud szólni, érdeklődő és pozitív ember. Az első randink olyan volt, mintha már évek óta ismertük volna egymást, nagyon egy rugóra járt az agyunk. A házasságunk is ilyen lett, folyton valami felé haladunk, mindig vannak új célok, tervek, jó csapat vagyunk együtt. Gondos férj, jó apja a gyerekünknek, lelkiismeretesen dolgozik, olyan, aki mellett az ember biztonságban, nyugodtan élhet. A szerelem azóta bennem teljesen átértékelődött, mert amit mások szenvedélyes szerelemnek hívnak, abban én sokat csalódtam. Jön, elsöprő és csak romokat, magányt hagy maga után. Nekem ez nem kell.

Én viszont a sokakkal ellentétben amint megláttam, tudtam, hogy ő kell nekem. Alig beszéltem még vele személyesen, de már tudtam. Elötte csak írogattunk egymásnak, de nem attól lettem szerelmes, az csak kíváncsivá tett. 11 éve vagyok vele. Nem mondom, hogy nem kopott meg a szerelmem, azt se állítom, hogy minden zökkenőmentes, de nem múlt el hipp-hopp a "lángolás", ahhoz kellett vagy 7-8 év.