Régóta boldog házasságban/párkapcsolatban élőkhöz szólna a kérdésem. A szerelem első látásra jött és azóta is tartós, vagy lassabban alakult ki köztetek mire kiforrott?

Két külön dologról beszélsz.

Az első a kémia, amit akkor érzel, ha meglátod. Ez vagy van, vagy nincs.

Szeretni nyilván nem fogod, bár sokan összekeverik a két dolgot, de nem létezik szerelem első látásra. Az csak a nemi vágy, és mivel a mi társadalmunkban azért még mindig nem igazán elfogadott, hogy csak úgy lefeküdjön az ember valakivel, akit megkívánt, hát az emberek mindenféle romantikus sztorikat gyártanak hozzá.

Szeretni meg akkor fogsz valakit, ha megismered. Kiismered a jó és rossz tulajdonságait, becsülöd azért, amilyen értékrendet képvisel, ha tudod, hogy számíthatsz rá, ha tudod, hogy jó ember, stb.

A férjemet én rögtön első randin megkívántam. Én nem is randiztam olyannal, akinél ezt nem éreztem az elején, mert szerintem felesleges, ha nincs meg a kémia. De azért egy hónapig találkozgattunk, mire eljutottunk a szexig. De több év kellett hozzá, hogy teljesen kiismerjem, hogy tudjam, hogy nekem ő a legjobb társ.

"A férjemet én rögtön első randin megkívántam. Én nem is randiztam olyannal, akinél ezt nem éreztem az elején, mert szerintem felesleges, ha nincs meg a kémia."

Egyébként régebben én is így álltam hozzá, de rá kellett jönnöm, hogy néha kicsit talán elkapkodtam a döntést. Sokan nagyon felvett szerepekben feszengenek az első néhány randin.

Az êvek során rájöttem, hogy az ilyen hatalmas, hirtelen lángolással induló szerelmek tuti bukták. Egyszerűen az ember túlidealizálja a másikat és nem meri önmagát adni, hanem egy olyan szerepbe tuszkolja bele magát, amit elvár a másik. Jártam már így, de nagam körül is látom.

Arról is panaszkodnak ezek a párok, hogy az elején szuper volt a szex, de hamar ellaposodott.

Az ágyban is ott van a megfelelési kényszer, ezért kiütközik ez is nagyon hamar.

#5 én is hónapok óta ismerkedem valakivel, jelenleg barátság extra szerű kapcsolatban vagyunk, de már többször beszéltük, hogy sodródunk az árral és idővel akár lehet több is. Egyikünk sem ismerkedik mással.

Nem mondom, hogy szerelmes vagyok (azt sem tudom, hogy az micsoda igazából), de valahogy azt érzem amikor vele vagyok, hogy hazatértem. Nincs mit titkolni, szégyellni, nem kell megfelelnem. Ő is hasonlóan érez, csak mindketten elég sokat csalódtunk az évek alatt, így tartózkodóbbak vagyunk. Ez egy különleges és nagyon kellemes, nyugodt érzés és sokkal jobb, mint amikor az exeimmel röpködtek a pillangók a gyomromban.

Mi tinderen ismerkedtunk meg. Eleinte sokaig nem tudtunk talalkozni, mert volt egy komolyabb betegsegem, de vegig video chateltunk. Az elejetol fogva megvolt az osszhang, tetszettunk is egymasnak. Amikor eloszor talalkoztunk eloben valahogy megis mas volt es ugy ereztem, kulsore nem az esetem. De nagyon jol ereztem magam es szerettem volna jobban megismerni.

Azota 3 ev telt el, 2,5 eve egyutt is elunk, sosem voltam enbyire boldog/szerelmes/kiegyensulyozott egy kapcsolatban.

Nem gondolom, hogy az elso latasra szerelem valoban szerelem lene, az inkabb fellangolas, ami a masik kulsejenek szol, pusztan kemia. Ha szerelmes vagy, ismered a masikat kivul/belul es elfogadod olyannak, amilyen, nem pedig belekepzelsz tulajdonsagokat, aztan x ido utan kiabrandulsz, amikor kiderul, hogy megsem olyan a mask, amilyennek elkepzelted…

"A férjemet én rögtön első randin megkívántam. Én nem is randiztam olyannal, akinél ezt nem éreztem az elején, mert szerintem felesleges, ha nincs meg a kémia."

Sosem történt ilyen velem, mégis hiszem, hogy csak így van értelme. Nekem semmi jó nem sült még ki belőle, amikor folytattam tovább azokkal, akikkel nem volt meg a kémia. Most már vénségemre(😃) nem is tudom folytatni velük, szinte elviselni sem őket, úgy idegesít, hogy semmi...