Hosszú párkapcsolatban, házasságban hogyan tudtatok ellenállni a kísértésnek?

A gond az, hogy amíg kifelé keresed a megoldást, addig a házasságod helyrehozására nem koncentrálsz, és az még jobban megsínyli.

De a kérdésedre válaszolva: igen, voltam ilyen helyzetben, minden oldalról. És azt tapasztaltam, hogy az ilyen "virtuális" kapcsolatok egy idő után szépen elhalnak, mert pont az benne a különleges, hogy nem kell együtt élni a másikkal, elviselni a hétköznapokban, nincs felelősség, nem kell szembesülni a másik hibáival... persze, hogy kellemes! De el fog halni. Az viszont nem olyan biztos, hogy a házasságod túléli, ha nem oda fordítod az energiáidat...

Azt a "bizsergést", amit a virtuális kapcsolatban keresel, fordíthatnád a férjed felé is. A pszichológiában van egy olyan fogalom, hogy "tárgyhoz kötött libidó". A te libidód most az "új" felé irányul, ezért a férjednek esélye sincs.

De az "új"-ban az az egyetlen vonzó, hogy új, ismeretlen, nem kell vele együtt lenni a hétköznapokban, nem kell megtapasztalni a hibáit, nem lehet ráunni, stb. stb. Mivel nem ismered, azt látsz bele, amit te akarsz, idealizálod, és egy ideált nehéz elengedni!

Ha csak negyedannyi energiát fordítanál a férjedre, mint a virtuális kapcsolatodra, akkor a házasságod megmenthető lenne. Tapasztaltam, hogy a tettek hozzák az érzéseket, tehát ha a társam felé elkezdek "gesztusokat" tenni, igyekszem neki pozitívumokat nyújtani, az vissza tudja hozni az érzéseket és a vágyat. Pl. ha tudatosan törekednél arra, hogy minden nap valami örömet szerezz a férjednek, akár napi pár percben, akkor visszatérnének az érzéseid is.

Egyetértek az elõzõ hozzászólóval. Ellaposodott a kapcsolat, de Te inkább egy külsõ megoldást találtál az újbóli izgalom átélésére, mintsem megpróbáltad rendebhozni a dolgot a férjeddel. Hosszú kapcsolatban elõfordul, hogy hiányzik az az érzés, amit a szerelmes tinik is éreznek, ahogy mondtad, a megismerkedés, udvarlás, flörtölés. De ahelyett, hogy mindezt valaki mással éled át, ráadásul virtuálisan, próbálhatnál arra koncentrálni, hogyan csempéssz egy kis izgalmat a megszokott kapcsolatba.

Egy kis kettesben töltött idõ, randi, csakúgy mint régen, amikor megismerkedtetek, újdonságok a szexben, bármi ami hiányzik neked.

A másik kérdésre válaszolva, igen, lehet egy életen át szerelemmel, vággyal kívánni másikat, méghozzá kitartással. Minden kapcsolatban vannak mélypontok, de ilyenkor nem újat kell keresni, hanem ha tényleg szereted a párod, minent meg kell tenni, hogy "megjavítsd" a kapcsolatot.

Ahogy az idõs emberek mondani szokták, amikor megkérdezik õket, hogyan lehet, hogy 50-60 éve boldog házasok. "A mi idõnkben, ha valami elromlott, azt nem eldobtuk, hanem megjavítottuk."

Ha valóban szereted a férjet, tegyél meg mindent, hogy megmentsd a házasságot és szerintem ehhez az elsõ lépés megszakítani a kapcsolatot a másik férfival.

Velem tortent ilyen de en nem alltam ellen a kisertesnek fuggetlenul attol, hogy se elotte se utana nem csaltam meg a ferjemet. Persze nem egy idealis helyzet, de belul merlegeltem es mivel nem mindennap leszek szerelmes igy adtam a dolognak egy eselyt es soha egy masodpercig sem bantam meg.

A hazassagunk javult, konkretan sokat javult mert mivel boldog vagyok igy ra is jobban figyelek, es mivel nem vagyok frusztralt igy sokkal turelmesebb vagyok vele mint szoktam lenni.

Nyilvan nem irom a ki a fejemre,buszke sem vagyok ra de soha nem is szegyellem. Mindannyian mashogy eljuk az eletet, nekem sajat magamnak kell megfelelnem, senki masnak. Persze maradhattam volna huseges es fordulhattam volna magamba, szomorkodva sirdogalva, hogy elszalasztottam a szerelemet na de legalabb erkolcsos voltam es huen halok meg😄😄

Kosz, de nem😄

Az eletet azert kaptam hogy eljem, a legjobb tudasom szerint az higy jolika neni a szomszedbol mit szol, az kb.nem erdekel. A vilag legcsodalatosabb dolga a szerelem, es csak azert mert egy monogamiat istenito kereszteny kulturaban elek, nem jelenti azt, hogy ellokom magamtol a jot:-)))