Hosszú távon egészséges az, ha párkapcsolatban/házasságban a srácnak nagy a baráti köre vagy pedig nem? Miért?

Szerintem kortól függ, egy tininek van átlag 4-5 haverja-barátja, egy főiskolásnak meg huszonéveseknek simán lehet 20-30 fős társasága, de mondjuk egy 32-35 évesnél azért már fura, ha nem "higgadt le" annyira, hogy ne ilyen osztálynyi emberrel járjon össze.

Persze zenész, színész, művész ilyesmi az kivétel, ott normális lehet.

Szerintem ha két hasonlóan pörgős, barátkozós, bandázós ember alkotja a párt, akkor nem biztos hogy problémát okoz.

Viszont a saját tapasztalataim azt mutatják, hogy mióta együtt élünk, csökkentek a baráti összejövetelek, ha megyünk is, akkor együtt megyünk, mert a legjobban egymás társaságában érezzük egymást.

Átlagban a férfiakra sokkal jobban jellemző, hogy 30-as éveikben is tartják a kapcsolatot a gimis/szakközepes/főiskolás baráti társasággal, ha nem is heti/havi rendszerességgel mint anno, de évente 3-4 alkalommal csak összefutnak.

Én 8 évesen kezdtem kosárlabdázni, 18 évesen fejeztem be. Akkor volt egy kosárlabda csapat, egy 10-15 fős maggal, és az évek során rengeteg arc csatlakozott, vagy lekopott a magtól. Együtt jártunk szórakozni is, és mivel a városban 4 középiskolába jártunk, hozzánk csapódott mindenki felől 3-4 jó haver, osztálytárs. Ez a mai napig egy valamilyen szinten összetartó 40-50 fős társaság. Amég itt voltunk a városban mind, minden hétvégén együtt szórakoztunk, legalább a felével, 15-20-asával jártunk diszkóba, csatlakoztak csajok is minden felől, nagyon szép emlékek.

De az a 12-15 ember mai napig a legjobb társaság ahova valaha is kerültem. Ma napig összeülünk, igaz már szétszóródtunk, páran Debrecenbe, páran Szegeden, a nagy része Pesten, Kecskeméten, van aki már külföldön van, sokan már dolgoznak. De 2-3 havonta biztos hogy találunk egy alkalmat, amikor a mag 70-80%-a eljön, és a többiek közül is csapódik még 5-10 ember. Baromi jó érzés, most is voltunk a régi szakközép iskolánk tablóbálján, az akkori csapatból 21 főt sikerült összeszedni. Elbeszélgettünk a volt tanárokkal, a bálon találkoztunk még jó pár emberrel a régi társaságból, nagyon jó volt. És minden alkalommal van egy olyan fél óra-óra, mikor feljön pár régi sztori, a 10 éves versenyszerű kosárlabdából, dőlünk a röhögéstől minden esetben, és sosem fogynak el.

És ami a legjobb az egészben, hogy a magnak a fele (szám szerint 8 fő), már általános iskola első osztályban iskola társam, abból 3 osztálytársam volt.

Egy ilyen baráti kör nem tudom hogy tud negatívan kihatni bármi féle párkapcsolatba, a barátnőinket is bevettük a társaságba, és az összes csajszi imádja a bandát, van hogy ők mondják, mikor lesz már a következő alkalom. Pedig ők csak pár éve vannak meg nekünk. :D

Nagyon jó a régi srácokkal néha eltölteni egy délutánt, mikor elővesszük régi játék tudásunkat, és pattogatunk egy fél napot, mivel már senki se kosarazik azóta. :)

Viszont azt észreveszem, hogy akár melyik lányt nézem a csapatban, egyiknek sincs egy konkrét társaság, akihez kötődne ilyen szinten. A lányok kicsapongóbbak, nagyobb mértékben meghatározza a baráti társaságukat az éppen aktuális kényszerű tevékenységek által köré került emberek. Gondolok itt a sulira, gimiben oszttársak a legjobb bnők. Egy 1-2 éves OKJ képzésen azok a legjobb barátai akikkel akkor egy osztályban van. Később a munkatársak. Vagy amég sportol valamit, neki is a csapat társai. De amint vége, nem teli el fél év, és már nem is beszél velük. Mi sose csináltunk ilyet, akár hol voltunk, akár milyen jó arcok vannak a főiskolán, munkahelyen, akkor is a föntebb említett bandához kötődünk első sorban.

Ezért irigyek, egytől egyig, az én barátnőm is megmondta.

És ha ők is ilyen viszonyban vannak, ne várd el, hogy egy 1,5-2 évtizede tartó ilyen erős társaságból kilépjen miattad... Nem fog. Úgy lesz vele, ha ezt az egyszerű dolgot nem érted meg, nem is ér neki annyit a párkapcsolat. Mert nem kell sok ész hozzá, hogy ezt valaki elfogadja.