Később is kialakulhat a szerelem az iránt, akinél az elején semmit sem érzel?

Hasonló szituációban voltam, így mostanában foglalkoztat a téma. Nektek volt már olyan, hogy eleinte volt valami minimális vonzalom a másik iránt, de mégis hiányzott valami, ami miatt nem tudtad elképzelni vele hosszú távon? Viszont mindemellett a belső értékei, életmódja, életfelfogása, érzelmi intelligenciája olyanok voltak, hogy azt mondtad magadnak, hűha, ilyet nem fogok még egyszer találni, mert nagyon ritka, ezért belementél a kapcsolatba, elfojtva azt a kis belső hangot és magadra erőszakolva azt, hátha később kialakul?

Még ha személyes ismerkedésről van szó, akkor talán elképzelhetőnek tartom, hogy akaratlanul is találkoztok, pl egy baráti társaság által és ott nincs ez a görcsösség, hogy mindenáron kapcsolatot szeretnél vele, hogy majd meglátjátok mi lesz belőle, így csak szabadon ismerkedtek, egyikőtök se potenciális párjelölt a másiknak, de aztán minél jobban megismered, annál jobban felfigyelsz rá.

Online ismerkedésnél viszont nem tudom, hogy ez kialakulhat-e így, szerintem nem. Ott mindketten tudjátok, hogy miért találkoztok, egyértelműen randiként fogjátok fel, aztán a randi végén már jön a görcsösség, hogy akkor lesz-e mégegy, elvársz egy választ a másiktól, holott az még lehet nem is tud dönteni, hisz akkor találkoztatok először. Aztán oké, találkozgattok még párszor, eltelik 1 hónap, jól érzitek magatokat egymás társaságában és azon vagytok, el kéne már dönteni, mi is legyen. Megéri ilyenkor beleugrani egy kapcsolatba, ha még nem érzel szerelmet, vagy olyan nagyon erős vonzalmat (max csak valami alap vonzódás van köztetek), kergetve azt a reményt, hogy később még kialakulhat valami több?

Én ilyenkor eddig mindig hagytam az egészet, ha nem tudtam eldönteni, hogy belevágjak-e így egy kapcsolatban, mindig hezitáltam, de ha már hezitál az ember, akkor az tudat alatt szerintem egy nemet jelent. Szerintetek?