Mai világban ez normális hozzáállás?

1. Erőteljesen félreérted a “liberalizmus” pontosabban félremagyarázzák neked. A kutya nem mondta soha, hogy olyannal kell együtt lenni, aki neked nem felel meg. Ha nem akarsz, akkor nem leszel szörös lábú nővel, neki meg joga van nem veled lenni ha ezt elvárod. Ahogy nem kell melegnek se lenni, de nincs jogod gyűlölködni feléjűk.

A másik meg, hogy a kérdező is az érzelmi szükségleteit akarja kielégíteni. És erre nem megoldás az általad akart, nem lehet válni világ!

Nem akarlak lelombozni, kérdező, de szerintem ez nem annyira megvalósítható hosszú távon. Tényleg meseszépen hangzik, hogy két ember az idők végezetéig ugyanazzal a lánggal rajong egymásért, soha még egy röpke gondolat erejéig sem jut eszébe, milyen lenne vagy lett volna mással, nem néz meg senkit, nincsenek rossz napjai amikor a háta közepére nem kívánja stb. A kapcsolati dinamika egy nagyon összetett dolog. Olyan kapcsolat nincs, ahol nincsenek konfliktusok vagy ha igen, akkor ott az egyik fél nagyon durván alá van rendelve a másiknak vagy kihasználja, ami nem egy egészséges szimbiózis. Ha pedig egyenlő félként vesz részt benne két fél, akkor óhatatlanul előjönnek az egyéni érdekek, folyamatos kompromisszumok, mind anyagi, mind szellemi téren, ami megöli azt a hollywood-i álmot, hogy rózsaszín ködben éljük le az életünket.

Megfigyeltétek, miért nem mutatják be a romantikus filmek a párok mindennapjait? Miért csak a kalandos összejövésről szólnak? Talán azért, mert a hétköznapok lehetnek unalmasak, amikor fáradtan hazajössz és be kell tenned a büdös zoknit a mosógépbe, el kell vinni a gyereket az iskolába. Ettől persze lehet egészséges, hosszú távú kapcsolat. De ez nagyon nehéz azzal az árral szemben, ami a pillanatnyi élvezetet sulykolja, a folymaatos izgalmat, a pezsgést, a laza kapcsolatokat, meg az azzal való triggerelést, hogy ha valaki egy életet egy emberrel él le, az lúzer, mert nem próbált senki mást.

Ha valaki ezeket képes fejben meglépni, na meg persze ehhez az kell, hogy a partnere is ugyanígy lássa, annak van esélye erre az örökké együtt szerelemre.

Minden más esetben sztem nincs.

De szívesen meghallgatom, akinek erről más véleménye van, másképp látja.

F

Szerintem igen, senki sem szereti szamárnak érezni magát ló helyett.

Az már egy másik kérdés, hogy manapság sokszor lehet hallani, hogy ha valami probléma merül fel, azonnal dobd el a kapcsolatot.

Folytatva: ja és természetesen igen, mindamellett ez egy teljesen valid emberi vágy, hogy kölcsönösen szeretve legyen és ne érjen véget fájdalommal. De itt szerintem jól utalt a kérdező a "mai világgal" arra hogy nagykn sok kapcsolat válságban van. És ez nem valamiféle liberális maszlaggal van összefüggésben, amit 1-es ír, hanem azzal az életmóddal is, amit a jelen kor embere folytat. A holtomiglan már nem kényszer, nincsenek annyira egymásra utalva az emberek mint régen, az áhított "hagyományos" világban. Szerintem mondjuk a feudalizmust senki nem sírja vissza, márpedig annak hogy a társadalom mobilissá valik, óhatatlanul velejárója az hogy a kapcsolatok nagy resze sem tart örökké.

(6-os voltam)