El tudsz felejteni egy nőt, ki tudsz szeretni egy nőből csak azért, mert foglalt?

Mennyire foglalt? Nem mindegy, hogy pár hónapos kapcsolatban lévő fiatal lány vagy több éves házasságban lévő családanya.

Csak az elfelejtést nézve persze. Mindenkit el lehet felejteni, mindenkiből ki lehet szeretni. Idő kérdése.

Idő. Nektek, férfiaknak szerintem könnyebb = kevesebb idő szükséges hozzá. Ha teheted, kerüld a találkozást vele, ha nem, akkor szorítsd a kötelező minimumra a kettőtök közötti interakciót. Ha meg tudod állni, ne nézegesd a facebook és egyéb profiljait.

Nő vagyok, nekem is túl kellene lépnem egy foglalt férfin (nem volt köztünk semmi, pedig már annak is örültem volna...), mostanság lesz 9 hónapja, hogy ismerem. Ebben volt 1 hónap, amikor egyáltalán nem is találkoztunk. De nálunk, nőknél, pontosabban közülünk azoknál, akik hajlamosak rá, ez évekre is el szokott nyúlni, szóval nem is várom, hogy a közeljövőben sikerüljön.

#5! De még hogy! Én lassan 12 éve vagyok oda ugyanazért az emberért és már több, mint 2 éve nem láttam.

#2

Sok idő.

Legkönnyebben ha lesz más

#6/#2 De sajnálom, ez azért rengeteg idő :( Ha nem vagyok indiszkrét: tudsz emellett "normálisan" élni, funkcionálni? Hány éves (milyen korosztály) vagy?

Én még ott tartok, hogy ránézni sem tudok másra, mindenki levegő. Csak közben már nem vagyok olyan fiatal, hogy ezt "megengedhessem magamnak", mert így könnyen egyedül maradok végleg. Ugyanakkor egyszer olvastam egy témába vágó cikk alatt egy kommentet: "Van, amit nem lehet elengedni. Inkább szenvedek egy életen át, minthogy egy másik ember becsapjak, miközben igazából azt szeretem, aki nem viszonozza." Ezt nagyon élem...

#5

#8! Ja, engem nem zavar, ha egyedül maradok. Sose akartam mindenáron pasit. Ha valakiért így odavagyok, akkor jöhet, ha nem, mehet a levesbe. 40+ korosztály. Épp babát várok egyedül, szóval legkevésbé sem érdekel a szerelmi élet. (Szerencsére, mert a szextől amúgy is el vagyok tiltva 🤣)

#6

#9 Köszönöm, hogy megírtad, gratulálok a babához, könnyű szülést és a továbbiakra csupa jót kívánok!

Az én hozzáállásom is hasonló, csak mégis tartok tőle, hogy milyen lesz később, idősebben, amikor már senkim nem lesz... Nekem nincs korombeli hozzátartozóm. De ez csak egy ilyen félelem, nem tudnék ez által "motiválva" összejönni és együtt lenni valakivel, aki max. mint barát érdekel.