Miért vagyok ennyire elátkozva szerelem terén?

Nem is tudom igazából hogy fogalmazzam meg a problémámat mert nehéz. A lényege az a dolognak,hogy nagyon szerencsétlen vagyok a szerelemben :( mióta csak az eszemet tudom. 36 éves vagyok és mindig rosszul választok társat aztán benne maradok évekig is a rossz kapcsolatba és tönkremegyek idegileg. Ezért vagyok pánikbeteg és sajnos gyógyszert kell szednem rá. Nem tudok elhagyni senkit az a legnagyobb baj :( sose becsülnek meg a férfiak hiába teszek meg mindent nekik meg rendes is vagyok. Csak hát ugye mindenkinek vannak elvárásai ugyanúgy nekem is. Mindig a rosszba nyúlok bele és már elegem van ebből. Komolytalan gyerekes gondolkodású pasik találnak meg akikkel nem lehet tervezni semmit. Vagy pedig az olyanok találnak meg akiknek nincs pénze elszorják hitelekre meg hasonló. Se házuk se autójuk semmit nem tudnak felmutatni csak a mának élnek. Én ennek az ellenkezője vagyok de egyedül kevés vagyok hogy változzon a kapcsolat. Nem bírom már tovább ezt a szenvedést hogy én nem találom meg a hozzám illőt ez nekem nagyon fáj. Sokan mondják azt is hogy nagyok az elvárásaim de szerintem ez nem igaz. Én csak olyan férfira vágyom aki nem dohányzik nem iszik alkoholt komoly érett gondolkodású és megbízható. Olyan ember akire lehet számítani mindenben nem pedig belém rúg lelkileg. Mert én egy nagyon érzékeny lelkisérült nő vagyok aki már sokat szenvedett az életben és csak egy kis boldogságra vágyik.