Hogyan kezeljem ezt a szituációt (Nő vagyok)?

Hivatalosan kèt hónapja együtt vagyunk.

Azt mondta nekem, neki most kell egy kis magány, mert ki is vett szabit és kicsit úgy érzi, hogy elfáradt. Múlt hèten rengeteget foglalkoztunk egymással mindenhogy,nem csak az ágyban. ;)

Nem érzem hogy gond lenne, bár aggódok érte; mert tudom milyen vacak stresszesnek lenni. Volt egy baràtnőm, aki szintén így töltött fel.Nem értem miért baj az, hogy valaki introvertált és kell neki az énidő is.Mondjuk az eltűnés együttéléskor nehezen megoldható már, de ennyire az elején nem tartozik magyarázattal mindenért, mégis valahányszor túlóráznia kellett és véletlen eltűnt órákra, mindig megírta, hogy mi történt, most meg előre szólt, és nem érzek ebben problémát. Szeretjük egymást és kész.

A baj az, hogy a közös barátunk (srác) többször is hisztizett már nekem messengeren, hogy miért nem foglalkozik vele a baràtom eleget, nem megy edzeni, meg ilyenek. És én ettől kicsit kezdek besokallni. :/

Tudom, hogy vannak gondjaik mostanában és ez nem nagyon fog változni, mert a haverunk nem akar változni. És az nem oké, hogy nem tud megtanulni egyedül lenni, ezért mások szabadidejét be akarja kvázi osztani.

Nem, egy együttélős kapcsolatban sem megy non-stop a minőségi idő, mert mindenkinek vannak magán hobbijai meg közösek is, de ez normális, meg nem egy időben melózunk sokszor.

Ha heti 5 este együtt vagyunk, akkor miért baj, ha heti 2-t meg nem... és kb. A haverunk szerint ez is gáz, meg az is hogy amikor nem velem van, akkor is le van t*jva az ő feje. :O Közben meg a párom is panaszkodik rá, ami érthető valahol.

Én nem akarok postás lenni, gyerekes felnőttet okítani arról, hogy ez nem az egyetemi büfészak, a való élet a túlórákról szól sajnos. Nem akarjuk, de kapunk érte extra pénzt. Nekem 2 munkahelyem van perpillanat. A srác meg napi 6 órában van.

Sosem lesz annyi ideje a páromnak, hogy mindig legyen vele foglalkozva. Így meg, hogy én is megjelentem, még annyira se. Kb. Én is galád időlopó lettem átvitt értelemben.