Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szoktatok birkózni? Ha igen, hogyan? Olvassátok el a többit is, kérlek.
Kamasz korom óta először van párom immár több hónapja. Mindketten huszonévesek vagyunk. A kamasz kori kapcsolataim nem voltak hosszúak vagy komolyak, mert még csak tapasztalgattam magam, és ők sem álltak készen rám.
Ez most komoly és igazán szeretném, hogy működjön.
Viszont én enyhén autisztikus vagyok, és harcművész. 9 éves korom óta karatézom.
A párom már nem egyszer mondta, hogy bár elfogadja, hogy pár dolog nálam nagyon máshogy megy, kicsit "hangulat gyilkos" 1-2 dolog. Amikor játékos birkózásba fognánk, én nem tudom kikapcsolni a tudásom, és az egyszerű meglátást, és másodpercek alatt lebirkózom mindig. Amikor ezt megelőzi hosszas romantika és incselkedés, számomra is érthető, hogy ez miért lehet "hangulat gyilkos".
A kérdésem kifejtve, hogy ti, akiknek az érzelmi megélése normálisan funkciónál, vagy akár emellett van valami egyéb testhez fűződő tudásotok, hogyan birkóztok a szerelmetekkel? Kérdeztem karate társaimat, és akik szoktak szerelmesen birkózni a párjaikkal, probléma nélkül meg tudják oldani, hogy "egyenlő küzdelem" legyen, de én nem. Ha csak természetesen követem, amit érzek, hiába az incselkedő, szerelmes játékos hangulat, másodpercek alatt "legyőzőm".
Tehát, ti hogyan csináljátok? Esetleg van tanácsotok, hogy hogyan tartsam meg a természetes állapotomat és a "flow" élményt, miközben nincs vége a birkózásnak 10 másodpercen belül, ami az egész addigi aranyos hangulatot eltörli?
Köszönöm.
válasza:Én is azt gondolom, amit a 9-es válaszoló. Hiába gondoljátok át logikusan, hogy természetes ha te a küzdősportos tudásoddal könnyedén legyőzöd őt, akkor is ott marad az az érzés, hogy a barátnője, akit elvileg neki kellene védelmeznie, erősebb nála. Még akkor is, ha esetleg erőben pont nem vagy jobb nála. Ez mint férfit frusztrálja akkor is, ha ismeri és elfogadja a logikus magyarázatot. Úgy a legkönnyebb ezt megérteni, ha kivonod a képletből az összes társadalmi és kulturális szokást és csak az ösztönök szintjét figyeled.
Az előjátékban sok párnál előjön a birkózás, aminek a végén a férfi kerül felülre és ez után indul maga az aktus. Ez a férfi és a nő számára is egy win-win helyzet, mert a férfi igy játékosan kiélheti a vadász ösztönét és sikerként könyvelheti el, míg a nő érezheti, hogy a megfelelő férfi "terítette le" őt és ez neki is jó érzés. Nálatok ez borul,, ami láthatóan egyikőtöknek sem izgató.
Ha jól értem, nálatok az a baj, hogy nem bírod megállni, hogy ne vesd be a tudásod, mikor úgy érzed, hogy alulmaradnál? Ezen kellene mindenképpen dolgoznod, esetleg csinálhatjátok azt is, hogy valamiféle hátrányból indulsz, pl. bekötött szemmel.
válasza:Én meg azt gondolom hogy a kérdezőben valami furcsa bizalmatlanság van a párjával szemben. Azért is zavaró lenne számomra ez a helyzet, mert jól látható hogy a nô képtelen elengedni magát ha velem van. Ez a bizalomhiány is elég zavaró lenne, nemcsak a női fölény.
Azt javasolnám hogy bízz meg a párodban, és engedd el magadat ha vele vagy, relaxálj vagy valami
Mert ez a dolog akár megölheti a kapcsolatot is
Én nem értek az emberekhez és a viselkedéshez, de tegnapi írásod után beszéltem vele erről, és azt mondja, hogy ő nem érzi magában azt, hogy ez bármennyire zavarná, sőt nagyon kellemes számára, hogy egy ilyen semmiség is annyira zavar engem, hogy kérdést írok ki róla.
Nem hiszem, hogy jól érted. Nem tudom nem bevetni a harcművészeti tudásom, mert a részem. Sose érzem, hogy alulmaradnék. Erre nincsen esély. Az enyhe autisztikuság nálam erősen segített, hogy az átlagtól jobb legyek, így én mondhatni sokkal jobb vagyok mint mások az én övem szintjén. Sosem volt problémám ezzel az életben, még sosem volt olyan, hogy bármi ilyenben bárkivel szemben alulmaradnék "magamtól". Ahogyan mások ösztönösen sétálnak, nekem ösztönös a harcművészeti tudást használó élet.
Nekem a természetességgel van bajom. De majd ha lesz ilyen, akkor amit 6-os mondott, gyakorlom.
Még nem volt nálunk birkózásból szexuális aktus, de lehet, hogy lehetett volna ha nincs velem ez a helyzet.
Amikor játékos helyzetekből kialakul ilyen, akkor nem természetes megállni, hogy bekössem a szememet és az nem lenne hátrány. Próbáltam már csukott szemmel, amikor azon gondolkoztam, hogyan lehetne egy kiegyenlíteni, de ugyanaz az eredmény.
12-es, nálam még kamasz kor előtt megállapították, hogy autisztikus vagyok, és sokáig jártam terápiára. Ha valamit nagyon elemzek, nem jelenti, hogy nem engedem el magam közben. Bízom a páromban és vele relaxáltabb vagyok, mint bármikor eddigi életemben. Ami neked jól látható, az nekem teljesen új elgondolás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!