Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Beleszerettem a kollégámba. Van kapcsolata. Mit kezdjek magammal? Légyszi olvassátok el a leírást is. Ne csak a kérdésből ítéljetek. Ámen.
Szenvedek a szerelemtől, amit érzek. Jelenleg is tépáz, azért írok ki kérdést. Beleszerettem az egyik kollégámba. Én nő vagyok, 25 éves, ő férfi, 27 éves. Van barátnője. Együtt dolgozunk, és ahogy megismertem, ah... Egyszerűen menthetetlenül beleszerettem. És akkor most listázom a mentségeimet: 1.: Az érzelmeket nem lehet irányítani, csak belső bölcsességgel felülírni őket. De ez nekem nem sikerült. Ha sikerült volna, most nem szenvednék. 2.: A munkahely váltás sem opció nekem. De az már esélyesebb, hogy ő el fog menni. Ami abból a szempontból jó lenne, hogy akkor az végre véget vethetne a dolognak, ha már nekem nem áll módomban váltani. De mégis, ha belegondolok, hogy esetleg el fog menni, és talán soha többé nem látom, vagy maximum 1-2X céges baráti talin még, de utána soha többé... Fáj a szívem, hiányzik már előre is. 3.: Nem tudtam nem beleszeretni, annyira olyan ember, hogy muszáj volt beleszeretnem. Imádom a stílusát, a humorát, a reakcióit. Az egész ember imádnivaló, aranyos, közben mégis férfias. Folyton elolvadok tőle, meg annyira szórakoztat, megnevettet. Szellemes, kedves, okos, humoros, és úgy egyáltalán, odavagyok a stílusáért, a személyéért. Imádom egyszerűen, a kedvenc emberem.
A lényeget már írtam: van barátnője. Mindig is volt neki. De ennek ellenére beleszerettem, amiről NEM TEHETEK. Én sem örülök neki, hisz szenvedek. Ha csak barátként lennék oda a személyiségéért, az akkora megváltás lenne! Mert úgy is indult. De aztán szerelem lett belőle. Most pl. semmire sem vágyok jobban, mint hogy itt legyen, és leüljünk az ágyamba filmet vagy sorozatot nézni. Hozzá bújnék, hoznék be kaját, piát, kommentelné a látottakat... Persze ez csak egy irreális vágy, ami sosem fog teljesülni, maximum majd némi idő elteltével, egy másik férfival. A barátnőjét csak egynéhányszor láttam élőben, képeken persze milliószor (rá szoktam keresni). Persze irigylem a lányt, ez megint olyasvalami, amiről nem tehetek. Nem csak irigylem, baromira szerencsésnek is tartom. De két szónál még nem váltottam vele többet. De (sajnos) szép lány, az nem kérdés szerintem. Tudom hülyeség, de konkrétan féltékenységet is érzek. Ma is együtt dolgoztunk, vasárnap. Holnap, hétfőn szabadnapunk van. És tudom, hogy mi lesz a program a barátnőjével. És egyszerűen féltékeny vagyok, nem akarom hogy kettesben legyenek, enyelegjenek.
válasza: válasza:En hoszzu evekig voltam hasonlo szituacioban, nagyon szenvedtem, feltekeny voltam. Kozossegi oldalrol toroltem magam, kesobb a facebooknak mar eleve nem lettem tagja - emiatt sem. Tudta, hogy szerelmes vagyok, de nem akart engem. Rettenetesen leertekeltem sajat magamat mint not, mikozben mi baratok voltunk, es nagyon sokszor hozzam fordult, hogy a parja ezt-azt nem csinal meg, pl. ha beteg, nincs ott vele, es en milyen aranyos vagyok, hogy erdeklodok a hogylete felol. Ilyenkor mindig mondtam neki, hogy valamiert megis azzal a lannyal es nem velem van.
Ami nekem segitett:
1. Stilust valtottam, nokent tekintettem magamra, es kezdtem ugy gondolkozni, hogy banhatja, hogy mit veszitett.
2. Tobbszor utaztunk egyutt munka miatt, es a kocsiban valo osszezartsag kihozott dolgokat. Pl lenez a tajszolasom miatt, vagy azert mert nincs okostelefonom es mert nem vagyok a facebookon. Engem zavart az is, hogy allandoan kocsival jart mindenhova, setalni mar luxus. Meg sok egyeb apro dolog, ami ravilagitott, hogy nagyon masok vagyunk, es mivel en szegenyebb csaladbol jovok, o meg nagyon gazdag, teljesen mas felfogasunk van,ami egy kapcsolathoz nem jo.
3. Azota jobban latom a rossz tulajdonsagait is, beleertve hogy o a tokeletes, mindenki mas - beleertve engem is - csak rossz lehet.
Szoval mas kornyezetben kellene ot latni, es egybol kibujik a szog a zsakbol. Arra figyelj, hogy probald meg mihamarabb elengedni, foglald le magad, utazz el hetvegere, gyujts sajat elmenyeket, mert maskulonben magadat teszed tonkre, ahonnan felallni nehez.
válasza: válasza:Hát én is kerültem ilyen helyzetbe, lélekromboló egy dolog, és nem lehet ebből egy csettintésre sajnos kijönni. Pedig annyira de annyira szerettem volna én is...
1.Próbáld meg élni az életed, nem rajta fantáziálni és gondolkodni, és légy nyitott.
2.Az, hogy ha elkerült az életedből, segíteni fog.. Az én esetemben elég negatív dolgokat tudtam meg időközben, de óriási volt(nem csak volt) a vonzalmam a fiú iránt még így is(!). Tudod amikor már a hangja, nevetése, pillantása is ledermeszt stb. Én nem tudtam az észérvekkel semmire menni szinte, vagyis de, de csak ieig-óráig, aztán egy következő találkozás gyönyörűen visszarántott ebbe az állapotba..
Magyarul ha nem telik el elég hosszú idő, míg nem kapsz róla semmilyen inputot, akkor nem fogsz ebből kimászni. Nálam pl 1-2 hónapos szünetek után simán visszarántott. HA mondjuk 1 évig nem találkoznánk és nem hallanék róla, na az segítene valószínűleg. Vagyis gondolom..
válasza:- próbáld elfelejteni, így nehéz, hogy gyakran látod. talán ha ő elmegy akkor könnyebb lesz.
- valld be neki az érzéseid, mondd el, hogy megszeretted, utána könnyebb lesz továbblépni még azokután is, ha nem viszonozza, nagy súly fog leesni a szivedről
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!