Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tudom, sokadik ilyen kérdés, de lehet ennek még folytatása/jövője, kérlek olvassátok el a történetem?
Barátommal fél éve vagyunk (voltunk) együtt. Mikor megismerkedtünk/összejöttünk, egy városban laktunk, de haza kellett költöznie, így távkapcsolatban folytattuk (200 km). Általában én mentem le hozzá, mert nagyon gáz a szociális/anyagi helyzete. Kapcsolatunk alatt nagyon ellentmondásosan viselkedett, olyan volt, mint aki fülig belém van zúgva, aztán hirtelen, minden ok nélkül, mintha nem is lennék a barátnője, csak valami haver. bunkó volt velem, érdektelen, lenéző. Aztán megint normális lett.
Mostanában felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha inkább a közelben keresnék új munkahelyet (felmondtam) és addig náluk laknék vagy ketten albiban. Töprengtem az ötleten, de mielőtt elmondhattam volna neki beleegyezésem, megint meghülyült, mintha nem is akarná, hogy menjek, próbáltunk erről beszélni, de nem tudta eldönteni mit akar, de mikor mondtam, hogy még se maradok nála csak két napra megyek, kiakadt. Sok töprengés után eldöntöttem, hogy szakítok vele, bár szeretem. Ez így is volt, le is utaztam hozzá, és elmondtam neki, miért döntöttem így. Ő nem mondott semmit, csak halgatott, beletörődött.
Tudni kell róla, hogy nagyon zárkózott ember, soha nem beszél magáról, az érzéseiről, az életéről. Két hatalmas csalódás érte, amiért ilyenné vált. Pont emiatt nem tudom eldönteni, hogy ő is ezt akarja e, vagy csak inkább beletörődik a döntésembe. Én még mindig úgy érzem, hogy ő is szeret, csak nem meri és akarja kimutatni. Így viszont, tudom, hogy ő, ha akarná is velem folytatni, nem fog tenni érte, inkább továbbra is bekuckózik. Én viszont szeretem, és emiatt, hogy elhagytam úgy érzem, én is csalódást okoztam neki. Viszont azt is érzem, hogy nem tehettem mást, minthogy elengedem, mivel semmit nem tesz a kapcsolat helyrehozásáért. Egyszerűen nem tudom, hogy jó döntés volt e ez részemről, mikor végül is akarta, hogy menjek. Nem tudom, tényleg csak eljátssza mikor boldog velem és nem érez irántam semmit (bár a nagymamája és az anyukája is azt mondta, hogy soha nem látták még ilyen felszabadultnak és boldognak) vagy csak annyira reményvesztett és depressziós, hogy inkább beletörődik, hogy egyedül van, minthogy kimutassa az érzéseit és tegyen értem.
Ezek után szerintetek helyrehozható ez még? Normál esetben tudom, hogy hagynom kéne, hogy megérezze a hiányom stb., és az majd eldönti, de mivel ennyire magába fordult, nem vagyok biztos, hogy ez a helyes.
válasza:Szerintem ez a hátrányosabb helyzetéből adódik. Szeret téged, de nem nagyon tudja kimutatni, a hangulatingadozása is betudható szerintem ennek. Szerintem adj neki esélyt, mondd el neki, hogy nagyon szereted és esetleg beszéljétek meg a dolgokat. Az hogy nem nyílik meg előtted az adódhat abból, hogy szégyelli a helyzetét és még felkavarhatják a múltban történtek. És ezért is lehet olyan, amilyen.
Összességében adnék esélyt a dolognak, mert helyrehozható sok beszélgetéssel, amivel egyre közelebb kerülhet hozzád. Ha nem válik be, akkor sajnos tényleg jobb, ha szakítotok.
válasza:Szerintem ha bunkó veled és teljesen meghülyül, akkor egyrészt nem tisztel, másrészt nem érdemel meg téged.
Értékeld magad annyira, hogy tudd, sokkal jobbat, többet érdemelsz. Nem az anyagi helyzete miatt viselkedik szerintem így valaki, hanem egyszerűen instabil lelkileg. Nem tudom, hogy igazán szerelmes beléd vagy sem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy gondolj bele, milyen lenne vele az életed 10-20-30 év múlva. Olyan életre vágysz, amikor állandóan rettegésben élsz lelkileg, hogy vajon mikor van jó napja és mikor rossz?
Én így ennyi alapján és külső szemlélőként azt tudom mondani, hogy nagyon helyesen tetted, hogy szakítottál vele és ne sajnáld, mert idővel erre magadtól is rá fogsz jönni, hogy ez volt a helyes döntés. És igen, akkor is ez a helyes, ha szereted.
Én már 2 pasival is jártam így, szerettem őket, illetve azt hittem, hogy szerelmes vagyok és én szakítottam, mert egyikőjük sem tisztelt eléggé és tisztában voltam az értékeimmel. Nagyon nehéz volt feldolgoznom lelkileg, de mind a kettő után rájöttem, hogy ez volt a helyes döntés.
Az élet néha próbatételek elé állít. Neked ez most egy ilyen. Kitartást!
25N
válasza:Még mindig a 25N vagyok.
Az első hozzászólóhoz még annyit, hogy ha egy férfi bunkó és lekezelő egy nővel és fél év nem elég neki arra, hogy normálisan tudja kezelni a kapcsolatát és a helyzetet a nővel, akkor az nem az anyagi helyzet miatt van, hanem lelki dolgok miatt.
Ja, én is elég zárkózott vagyok fiú létemre, most találtam egy tök jó csajt, s az miatt vannak a problémák kb., mert én nem tudok mással erről az egész kapcsolat dologról beszélni, itthon se tudják a dolgot, meg senki, csak páran netről, akikkel néha levelezek. De vhogy, sztem, ha szeretek vkit, s megbízok benne, akkor megnyílok neki minden szempontból, úgy, mint ahogy én is tettem ez előtt a lány előtt, kb. minden sötét foltomat ismeri a múltamból, tudnia kéne, h szeretem, meg minden, bár kicsit sajnálom már ezt, h ennyit tud rólam, mert sajna a fejemhez is vágja, szóval, ha ennek esetleg vége, megint nem fogom elkövetni ezt a hibát, csak halálom előtt mesélem ki magamból a szar dolgaimat.
Szóval ezzel a sráccal az a baj, h nemtom, h fog-e változni szakértő segítsége nélkül, mert, ha fél év alatt nem, akkor lehet, h később sem. Vagy én gondolom ezt hosszú időnek ahhoz, h érzelmileg ne mutassa meg magát rendesen az ember fia/lánya?
Ne pontozzatok le pls. már így is ganéul állok! :( Köszi szépen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!