Elment külföldre a barátom nyaralni a haverjaival és megesz a fene?

Nos az a helyzet, hogy sosem voltam még olyan szituációban mint most, nem tudom kezelni... igazából 1 hónapja vagyunk együtt, abszolúte gyerekcipőben járunk, ő nagyon oda van értem, ezt tudom, érezteti velem. De én úgy érzem 1 hónap nem elég ahhoz, hogy 100%os bizalmat szavazzak egy embernek, nekem ehhez idő kell... leginkább "ami ott történik az ott is karad" dologtól tartok", egyik felem azt súgja, hogy ne féljek, mert szeret, a másik meg azt, hogy basszus a kapcsolat legelején egy ilyen külföldi sztori nagyot nyom nekem, nem tudom hogyan nyomjam el magamban el ezeket a gondolatokat, hiszen látok valamit amit mutat, de ez lehet marketingszöveg is... beszélünk minden nap, nyilván nem ezzel tölti az idő 100%-át amit nem is várok el, nem azért ment oda, de áh... nem szeretnék átverve lenni még véletlenül se, valószínűleg tényleg csak az ismeret hiánya teszi ezt velem, nemtudom mire számítsak. Nyilván ezeket neki nem mondtam, mert amúgy alaptalan minden félelmem, nem fogom ezekkel traktálni. (Azért nem mentem vele, mert ez az út+szállás már elég régóta le volt egyeztetve én meg közben csöppentem bele a képbe.)

Valami vélemény erről esetleg? Csak én komplikálom túl?