Miért olyan biztosak az emberek abban, hogy megtalálták életük párját?

Senkinek sincs párja.

Illúziókba menekülünk.

Nem értem, hogy a pártalálás időpontjának mi köze a világlátáshoz. Akár fiatalon, akár idősebben jön össze valaki azzal, aki tartósan párja lesz, az nem akadályozza meg őket abban, hogy bármikor EGYÜTT akár turistaként, akár emigránsként külföldre menjenek. Én ismerek olyan párt, akik a huszas éveikben ismerték meg egymást, aztán pár év itthoni kapcsolat után végleg leléptek külföldre, majd újabb pár év elteltével össze is házasodtak.

S ha valaki sokáig egyedül marad és független emberként végigutazza az egész világot, akkor sem biztos, hogy mondjuk valahol külföldön egyszer csak tartós párt talál magának. Én éveket éltem külföldön, de csak olyan rövid kapcsolataim voltak, amelyek egyike sem lett komoly. De olyan ismerősöm is van, aki külföldön szerelmes lett egy helybeli srácba, aki végül összetörte a szívét és faképnél hagyta. Semmire nincs garancia, sem itthon, sem külföldön.

Nem, annyira hülye vagyok, hogy meg sem fordult a fejemben...

Amúgy nem tudom, szeretek utazni, de nem vagyok "travel addict" mint ahogy most minden második huszon-harmincas jellemzi magát. Szerintem az is bazi unalmas aki másról sem tud beszélni, csak hogy épp hol volt, vagy hova akar még menni. Kedvenceim akik még világtérképet is rajzolnak a falukra, és matricázzák hogy hol jártak eddig. Uff.

25 évesen házasodtam (igaz nem 18 évesen ismertem meg hanem 19), voltam sok helyen addigra, meg voltak külföldi csávóim is, de magyar lett a befutó. Érdekes tapasztalatnak jók voltak, de nem lett ettől más hogy milyen férfit akarok magam mellé. És életem legjobb utazásai a férjemmel voltak. Sokkal nagyobb buli mindenhová vele menni, mint felmenőkkel vagy barátokkal volt. Várom hogy picit nagyobb legyen a gyerek, aztán mehessünk még. Idén csak Horvátország fért bele így babával, és az is nagyon jó volt első családos nyaralásnak.

Amúgy mióta van Tinder, már nem túl releváns a kérdés. Ha akarsz, akkor Kazincbarcikáról is ismerkedhetsz mexikói faszival, tök mindegy. Egyik ismerősöm így tett, aztán annyira neki sem jött be a dolog, mert kiutazott hogy együtt éljen a szerelmével. Aztán csak hazajött, most meg nevelgeti egyedül a félbarna ikreit akik szuvenírként jöttek a hasában. Hát szívás, szegény kissrácokat mindenki romának nézi, aztán így elég sokszor tapasztalják a negatív előítéleteket. Na mindegy, ez csak eszembe jutott.

Más kultúra meg érdekes lehet, de nagyon megnehezíti az együttélést. Zsánereim pl az arabok, volt is arab barátom. De hát nem véletlen nem vele házasodtam.

Semmi garancia rá, higy külföldön találok olyan férfit, akivel hasonló az ertekrendunk, humorunk, élethez való hozzáállásunk és céljaink. Ha a párommal mindegyikben egyezunk, mellette meg vonzodunk is egymáshoz, miért is kene másik part keresnem?

Utazni együtt szoktunk. Nem vagyok a híve annak, hogy jelentős kulturális háttérből származó kapcsolatot alakítsak ki. Pont azért, mert sok kultúrát ismerek behatóan.

24N

A legtöbb ember naiv és nem túl átgondolt. A happy endet viszont szeretik, szóval szívesebben helyeznék magukat oda, mint egy válásra.

Amit észrevettem a környezetemben, hogy a "megtaláltam életem párját" emberek sosem maradtak 5 évnél tovább együtt. Általában ennek az 5 évnek a vége is már szenvedés volt nekik. Akik viszont úgy voltak, hogy na, majd kiderül, inkább maradtak tovább együtt.