Azt érzem, hogy elb*sztam az életem. Hogy lehet ezzel együttélni?

Szerintem nem utána vágyódsz, hanem az után a kép után, amit látsz, hogy neki már megadatott a boldogság és a család. Valószínűleg a jelenlegi kapcsolatod is részben ezért futott zátonyra, mert ahelyett, hogy a pároddal foglalkoznál, 9 év után is azzal vagy elfoglalva, hogy akit megaláztál/kihasználtál most miért boldog.

Boldog csak akkor leszel, ha elfogadod, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogyan és felismered, hogy neked ebben mennyi szereped volt. A boldogságot alapvetően magunkban kell megtalálnunk és utána találni egy olyan társat, akivel ezt megoszthatjuk. Ha mindig másoktól várod, hogy boldog legyél, sosem leszel az.

Én azt nem értem, hogy ennyire nincsenek lehetőségeid az életben? Miért?

Én is ilyen vagyok még most is, de egyik barátnő után jön a másik. Egyik lehetőség után jön a másik. Jó párszor volt már, hogy szakítottam olyan csajjal, aki utólag nézve jó lett volna tartós társnak, gyerekeim anyjának és aztán kicsit bántam is. De mindig jöttek aztán új nők az életembe, köztük olyanok is, akik megint ilyenek voltak. Én ezt a részt nem értem esküszöm, hogy miért ragadtál le 5 évre megint egy kapcsolatban, vagy hogy hol van a többi nő az életedben.

29/F

Ez a helyzet kikészít téged. Ki kell kerolnöd belőle valahogyan. Oldd meg!

Pszichológus mindenképp segítség lenne ebben a helyzetben, de a többire ne tudok jó tanácsot adni... nyilván az lenne a jó, ha el tudnád kerülni, de azt nem tudom mondani, hogy hanyagold a barátaidat. Kell találnod egy kompromisszumos megoldást, ami lehetőséget ad a továbblépésre.