Azt érzem, hogy elb*sztam az életem. Hogy lehet ezzel együttélni?

9 éve együtt voltam fél évet egy nővel, de még egy kis hülyegyerek voltam, nem akartam elköteleződni, élveztem az életet, csajoztam mellette, őt nem vállaltam fel, képtelen voltam kimondani, hogy a párom, vagy hogy szeretem, szóval igazi gyökér voltam na... Megelégelte, választás elé állított, én pedig a szabadságot választottam. Tudom, hogy teljesen összetörtem ezzel, hisz ő akkor komolyan tervezett volna velem. Ő azóta férjhez ment, gyerekei vannak, jól érzi magát a házasságában. Közös a baráti társaságunk, így ha akarnám sem tudnám elkerülni őt, vagy a hírét. Nekem 5 éve van egy mostmár haldokló kapcsolatom, sosem klappoltunk, de szeretem, mint embert, gondoltam majd hátha kialakul... Igazi se veled, se nélküled kapcsolat lett és ha igazán őszinte akarok lenni, már nagyon nagyon régóta úgy érzem, hogy egy f*sz voltam. Az előző nő az életemben A megtestesült nő, szerelmes vagyok belé gyakorlatilag az első pillanattól kezdve és képtelen vagyok elfogadni, hogy elveszítettem. Úgy érzem, hogy ha ő nem az enyém, nem érdemlek és nem is akarok senkit. Ő pedig már sosem lesz az enyém. 9 éve... és nem múlik az érzés, sőt olykor olyan erősen lángol, hogy teljesen taccsra vág! Lesz valaha is normális életem?