Miért van,hogy egyszer jól érzem magam a párommal, máskor pedig úgy érzem,hogy sokkal jobb nélküle: Ez azt jelenti,hogy nem vagyok szerelmes?

Gyermekkorom óta sokat fantáziálok,úgymond van egy fantáziavilágom amiben vannak "kitalált jóképű férfiak", egy másik világ amibe menekültem a gondok elől, amik otthon szakadtak a nyakamba.

Abban a világban megvannak a férfi ideáljaim,és ezt kerestem a valóságban is. Viszont a való életben ha hozzájuk akartam igazítani a mércét, arra döbbentem, hogy senki sem állt velem szóba, vagy én rostáltam ki mindenkit. A mostani párommal megvagyunk, stílusilag egyezünk,de úgy érzem,hogy valami mégis hiányzik. Elmondtam neki is ezt a fantáziavilágot, és azt mondta,hogy nagyon beletokozódtam ebbe a világba,és nem tudok kilépni a valóságba. Soha nem voltam még szerelmes, és most sem érzem teljes szívemből azt,hogy ha kútba ugorna, akkor ugornék utána. Van amikor nagyon semleges ha mellettem is van. Jókat nevetünk, jól érezzük magunkat együtt, de ha éjszaka lefekszem pihenni, nem ő jár a gondolataimban,hanem a fantázia férfiak,és nap közben is velük fantáziálok. Nem tudom,hogy mit kellene tennem. Valóban ez a világ akadályoz, hogy szerelmes tudjak lenni?

28/n