Miért van,hogy egyszer jól érzem magam a párommal, máskor pedig úgy érzem,hogy sokkal jobb nélküle: Ez azt jelenti,hogy nem vagyok szerelmes?

A mostani párod hányadik komoly kapcsolatod?

Képzeld, én is így éreztem. Első barátnőmmel 4 és fél évig voltam együtt, majd fél év szingliség után második barátnőmmel 5 hónapig jártunk. Bár nagyon sok boldog pillanatom volt mindkét lánnyal, nem éreztem azt, hogy "na, Te kellesz nekem!"

Van egy autista haverom, akinek eddig minden mondása bejött! És ő (még a 2. kapcsolatom alatt, amikor épp áradozva meséltem neki a lányról) azt mondta: "nyugi, majd a harmadikat elveszed feleségül".

Én hiszek neki! :)

Amíg az életedet a fizikai világban éled, addig ez nem gond.

Amikor olvasunk, sorozatot nézünk, valami elvont dologgal foglalkozunk, akkor is "egy másik világban járunk", csak ugye tisztában vagyunk vele, hogy az az S betűs repülő fickó valójában nem létezik, csak film az egész.

Nem azalapján ítélném meg a kapcsolatodat, hogy mennyire érzed jól magad a fantáziavilágodban, hanem azalapján, hogy mennyire tudsz beszélni erről a párodnak. El mered neki nyiltan mondani? Ha igen, akkor mi a visszajelzése? Megnyugtat, ignorálja, esetleg kinevet?

Ha az első, akkor nincs ezzel gond, jófej, megbeszélitek, és gondolom, ő is kíváncsiskodni fog, érdeklődik irántad.

Ha meg az utóbbi kettő, akkor autista haverom után szabadon: "nyugi, majd a harmadikhoz hozzámész feleségül". :)

(első voltam)

Ha az elvárásaidnak már most nem felel meg, akkor az gond, mert később sem fog megfelelni. A kérdés, hogy Ő nem üti meg a lécet, vagy a te elvárásaid irracionálisan magasak.

Ha a racionális szempontok szerint megfelelő lenne neked Ő, akkor menjetek el párterápiára, és/vagy pszichológushoz. Nem ciki. Tök sokat fog segíteni megismerni saját magatokat, és ennél fontosabb kb. nincs is!

(1., 3. voltam)

"Viszont a való életben ha hozzájuk akartam igazítani a mércét, arra döbbentem, hogy senki sem állt velem szóba, vagy én rostáltam ki mindenkit."

Egyértelműen valami nem oké az elvárásaiddal. A mondat első kétharmada alapján irreálisan magasak az elvárásaid a (nem szoktam így fogalmazni) szintedhez képest, vagyis aki neked kellene, annak te nem vagy megfelelő. Nem tudom, hogy ez külső vagy belső, valószínűleg ezt te el tudod dönteni. Ahogy a férfiaknak, neked is azt javaslom, hogy dolgozz magadon, legyél a jobb változata saját magadnak, hogy megalkuvás nélkül találj párt. Fontos, hogy tudj hozzá vonzódni, fel tudj rá nézni és fordítva is.

Viszont azt is sejtem, hogy ez nem csak egy szimpla ideál benned, hanem nagyon túlzásba viszed a fantáziálást. Ez megakadályozhatja azt, hogy szerelmes legyél egy hús-vér emberbe, még ha racionálisan ő elég jó partner neked. Ilyen szempontból igazat adok a párodnak, nem normális, hogy fantáziavilágban élsz a valóság helyett. Ez egy gyerekkorból hozott megküzdési (valóság elől elmenekülési) stratégia?

Jól érzed, valószínűleg nem vagy belé szerelmes, hiszen megalkuvásnak éled meg a kapcsolatot, nem érzed elég jónak magadhoz. Ez hiányzik. Illetve e valósággal való kapcsolatod. Egyik válaszoló már javasolta a pszichológust, szerintem is jó ötlet. Illetve kezdésnek az se rossz, ha olvasgatsz és videókat hallgatsz a témában.

A párodnak se lehet kellemes, hogy folyton azt érezteted vele, hogy nem rá vágysz, ő fel sem ér ahhoz, amit magadnak elképzelsz. Aki szerelmes, az elég jónak érzi magához a párját. Sőt, a rózsaszín ködös rajongásban még piedesztálra is emeli, tökéletesnek látja - de nyilván ez átmeneti és nem egészséges hosszú távon.