20-25 év körüli lányok ti sokat csalódtatok már a fiúkban?

Azt kanuzták neki h megcsaltam. Elhitte. Kidobott.

3 év után ugy hogx kitette a cuccaim az ajtoba es nem állt szóba velem. Akkor azt se tudtam mi van.

Elindultam a Dunának.

Még sosem volt szakításom, együtt vagyok az első párommal, együtt is élünk.

Voltak viszonzatlan "szerelmeim", de inkább motiválóak voltak, csalódásra nem igazán emlékszem (végig tudtam, hogy esélytelen, nem is tettem semmit, csak inspirálódtam). Persze voltak csalódások, de semmi extra. Kb az volt a legnagyobb, hogy a párom kevesebbet írt, mikor elutaztunk külön. De nem volt sértődés, mert azért írt, csak tartalmasabb beszélgetésre számítottam. Illetve hozzá voltunk szokva, hogy minden napunk együtt töltjük nagyjából.

A párom pozitív csalódás volt. Sok elvárásom volt, de mindet felülmúlta és meglepődtem mennyire felnőtt kapcsolatban vagyok és mennyire jól működünk társként.

21N

Az első barátomba halálosan szerelmes voltam, ő meg kiderült, hogy nem volt még túl az exén... Nagyon fájdalmas szakítás volt. Azt éreztem, engem nem lehet szeretni, miért nem tud belém szerelmes lenni?

Második barátommal már komolyan terveztem, erre benyögte, hogy ő még fiatal és élni akar... De nem akart elengedni sem, ezért mindig reménykedtem. Hosszú se veled se nélküled fájdalmas "elegem van, menjen akkor szabadon" szakítás és újra próbálkozás után végleg elengedtem. De ott is ugyanezt éreztem, hogy nem tudott annyira megszeretni, hogy fontosabb legyen neki a kapcsolat mint az egoja, és tervezzen velem.

Szóval igen, sajnos elég sokat csalódtam a fiúkban, és fájdalmas volt mindig a szakítás. De most önismereti úton vagyok, hogy felismerjem a rossz mintákat és olyan párt tudjak majd választani, aki viszonozza az érzéseimet. Épp itt az ideje.