Csalódtatok már az exetekben szakítás után olyan nagyot, hogy azonnal kiábrándultatok és el tudtátok engedni? Mit tett?

Persze.

Sőt, szakítás előtt is csalódtam már akkorát, hogy menten szakítottam.

Amikor látszik rajtuk hpgy annyira nem akarnak engem már, mintha mesenkülnének is de kínosan próbálnak udcariasak maradni, nem akarják belémdöfni a kész megalázó lerázással és arra mennek hogy én vegyem magam észre, adjam már fel és haladjak.

Amikot szakítás után ütnrk be az olyan pillanatok amikor úgy összeáll a kép. Hogy jézus csak én tartottam az egészet egybe, a másik meg már mindent csinál kínlódil h hagyjam már békèn de megbántani meg nem akar az őszintével.

Amikor úgy szakítás után villannak be és állnak ezek a képek össze, nálam error. Nem is szomrosúgás ez vagy sírás bánat, hanem talán az elengedés hogy tenni úgy sincs mit, remény úgy sincs, ha nem szeret hát nem szeret nincs mit tenni.

Köszönöm hogy legalább nem alázott le azzal hogy a képembe vágja hogy húzzak már el. Vagy hogy a képembe vágja nem szeretlek!

Legalább ezt kihagyták.

Néha agyaltam azon az egyenes őszinteség jobb lett volna e, hát alázó lett volna ha már ennyire kinlodtak volna hogy ki kelljen ilyeneket mondaniuk.

Nem tudom mi ez s eok elütés. Bocsi. Remélem kivehető

(3)

Én egy komoly embernek ismertem meg, aki már nagyon haladna az életben.

A kapcsolatból eztán úgy próbált kilépni, hogy elhordott engem mindennek, és közölte, hogy miért nem csaltam meg legalább, akkor könnyebb lenne dobbantania mellőlem. Nem merte bevallani, hogy csak simán nem szeret, nem érezte ezt elég komoly indoknak, vagy nemtom.

Persze attól még otthagyott, nagyon bánkódtam, de akkor tört bennem össze a kép róla végleg, mikor elkezdett szexuálisan próbálkozni utólagosan, miután elvileg tönkretettem.