Megijednétek, ha valaki így szerelmet vallana?

Együtt voltunk még 2 éve, mindössze néhány hónapig, de előtte már egy éve szerelmesek voltunk a másikba. Csodálatos volt az egész, soha senkivel nem éreztem még ilyen intenzív érzelmeket, ennyire erős kötődést és ez részéről is hasonló volt. Sajnos nagyon összevesztünk, úgy érzem örökre elrontottam a köztünk lévő kapcsolatot, bár ő is csúnyán bánt velem, de én még rosszabbul vele, szétszed a bűntudat, pedig már bocsánatot kértem és azt mondta egy percig se aggódjak emiatt. Ő szakított velem, és látszólag egyáltalán nem akart már tőlem semmit és barátnője is lett. Ezalatt egyszer egy buliban kint odajött hozzám, mélyen a szemembe nézett és azt mondta, hogy gyönyörű vagyok és reméli jól leszek, mert nagyon jó ember vagyok. Aztán kijött a barátnője. Azóta szakítottak, mi meg azóta egy szót sem beszéltünk, max. egy gyors helót köszönünk. Kivéve múltkor.

Úgy éreztem nem bírom tovább, múltkor nagyon maga alatt volt, és kicsit beszélgettünk, de csak amolyan bájcsevej hogy, hogy van. (Tudom, hogy a velem való szakítast úgy élte meg, hogy én is “lemondtam róla”, nem fogadtam el őt olyannak amilyen, nem adtam neki esélyt a hibája után és rögtön ellöktem magamtól, őt nem lehet szeretni stb stb…) És egyszercsak kitört belőlem, hogy mennyire sokat gondolok rá azóta is, hogy mennyire fontos nekem, hogy megtalálja a helyét a világban, hogy mennyire szeretném, hogy megtalálja azt az embert, aki mellett szeretve érzi magát és viszont tudja szeretni, hogy mennyire nehéz mindennap látnom, mert minden porcikájat látom magam előtt, a csuklóját, a bokáját ahogy lép, a szemeit stb…mindezt sírva mondtam, és mondtam, hogy tudom, hogy köztünk már nem lehet semmi, és természetesen toszteletben tartom, ha többet jobbnak látja, ha tudomást sem veszünk egymásról, de tudnia kell, hogy én a szívemen viselem az ő sorsát.

Azóta azon gondolkozom, hogy ez nagyon tolakodó és ijesztő volt e