Másoknak is ugyanazzal a tendenciával változik, melyik napszakon szoktak erősebbek lenni az érzelmek?

Nálam nem érzelmek hanem meglátások.

Napkozben zajluk az élet nem koncentrálok szinte semmire mert ezeregy inger van.

Este vagy mikor lefekszem aludni akkor meg kezdenek összeállni a képek. Pl akkor tisztul le csak, hogy a barátom szerintem elhidegül, meg sunyi. Ezek napkozben nem jönnek elő bennem, de ahogy minden elcsendesedik, elesen villan be minden mimikája, reakciója, magatartása, viselkedése, az egésznek globálisan az összhatása.

Vagy pl ha el akarok vmit intézni ügyvédekkel vagy bármi, akkor este jönnek csőstől a listapontok hogy mikkel lehet nyomósan érvelni, mik a támadhatatlan pontok, milyen infókat kell kikutatnom, mikhez kellenek jogszabályi hátterek, olyan tisztán es villámgyorsan szedem össze a vázlatokat, tartalmakat amik majd a célhoz vezetnek, amik napkozben mégcsak eszembe se jutottak volna, és kelhetek fel félálomban jegyzetelni mert másnapra ki is menne.

Tehát esténként ha ráfókuszálok egy dologra(akár a barátom, akár a dolgaim, bármire éppen), akkor teljesen letisztult képek kristálytisztán körvonalazódnak, mondhatni "penge agyam" lesz.

#2 És valószínűleg ez a magyarázat a kérdező kérdésére is. Este, lefekvés után nincs külső inger, könnyebb az agynak a részletekre koncentrálnia és utólag feldolgozni a napközben kapott információkat.

1-es voltam