Egy csalódás kiölte belőlem a bizalom és szerelem érzését, azóta csak testileg vonzanak a nők, ennek már 3 éve. történt veletek is már ilyen? van ebből kiút?

Én is máshogy látom a nőket a válásom óta. Szerintem ez ezzel jár, az ember olyan oldalait is észre veszi a kapcsolatnak, amit azelőtt nem.

Nálam ennyire nem durva a helyzet, még tudok bízni a nőkben, de már nincsenek illúzióim. Fiatalon még hittem benne, hogy nem számít a pénz a legtöbb nőnek. Egy csomó házasságot láttam, ahol a semmiből indultak, és egész életükben egy kis házat, esetleg egy használt kocsit hoztak össze, mégis együtt voltak jóban-rosszban. Most már nem hiszek ebben, legalább egy komolyabb stabil fizetés kell, hogy komolyabb kapcsolat kialakuljon, vagy legalább egy saját lakás. Itt nem 6-700ezrekre gondolok, de nettó 250ezerből nincs meg az az életszínvonal, ami a nőknek imponál. Valahol érthető is, hisz egy rohadt albérlet még vidéken is havi 150 rezsivel. Nem a fiatal húszaskákról beszélek, húsz évesen annyi kellett, hogy legyen cigire, koncert belépőre, meg busz bérletre, és ment a csajozás. (Nyáron kivettük a Balatonnál egy ledurrant szobát, és egész nap a parton hédereztünk.) A 30+ korosztálynál látom ezeket.

Minimális jelentősége van az egyéniségnek. Hiába vagy humoros, jófej, ha nettó 170 ezer marad a gyerektartás befizetése után, red flag. Ám ha nem vagy echte f@szparaszt, viszont felvet a dohány, akkor nyert ügyed van.

Az a fontos, hogy mit mutatsz kifelé, a belső nem érdekes a nőknek.

Olyanokban én már nem hiszek, hogy a személyiség, a kisugárzás megtart egy nőt melletted.

A másik az a hűség. Egyszer csaltak meg életemben, legalábbis amiről tudok. Sokáig utána azt hittem, hogy vannak hűtlen emberek, meg van a többi. Attól tartok, hogy mind a férfiak, mind a nők egyszerűen megunják a hűséget, és ha alkalom adódik akkor megcsalják azt, aki szereti őket.

Lehet hogy pesszimistán látom ezeket a dolgokat, de így válás után nem sokkal nagyjából ezt tapasztalom.

7-es:

Azért tisztáznék valamit a nők nevében, nehogy az legyen a konklúzió, hogy "minden nő pénzéhes k".

Azért számít a pénz, mert ha együtt terveztek családot, akkor a férfinak még mindig több marad belőle, ő a mozgathatóbb fél. A nő gyes, gyed miatt kiesik évekre a munkából ami nem csak anyagilag hoz kevesebbet hanem mint munkatapasztalat is. Egy normális, értelmes nő pedig nem fog bizonytalan anyagi körülmények közé szülni. A fent említett jutalékokból nem lehet gyereket eltartani és háztartást vezetni, feltétlenül kell a férfi hozzájárulása, és még akkor is sokszor ott tartunk, hogy a nőnek semmi megtakarítása.

Nem beszélve arról, hogy férfiként könnyebb lelépni a gyerek mellől. Ha pedig ez korán történik a gyerek születésétől számítva, akkor lehet még az anya munkába se tud állni, vagy nem tudja megoldani a gyerekfelügyeletet. Tehát igen, számít a pénz némileg, de nem az aranyásó szintjén, hanem mint jövőbelátás, utódok számára tartható színvonal fenntartás céljából.

Másfelől hűség... az, hogy nálatok kialszik a tűz, mindkettőtök felelőssége. Mindkét fél részéről kell nyitottság ahhoz, hogy fent lehessen tartani a szexuális életet, akár szakember segítségét is lehet igényelni (szexuálpszichológus) ha már kifogytatok a játékszerekből. De ahhoz, hogy megcsalás legyen (ami nem csak szexuális élet hián, hanem lelki kielégültség kapcsán is megoldásnak bizonyul) mindkét fél részéről kell nemtörődömség.

Miért kellene ebből kiút?

Szerintem végre reálisan látod a helyzetet.

(Mielőtt félreértés lenne, nők és férfiak nem különbek a gyarlóságokban, ha másban nem is feltétlenül, de ebben teljes kiegyensúlyozottsagot látok.)

Abban lehet bízni, hogy megfelelő önismerettel felvértezve észreveszed majd előbb-utóbb azt a valakit, akivel a csökevények és az erények egyaránt passzolnak, és vele - jó sok munkát és elhatározást belepakolva - újra menni fog együtt. Az összes többivel meg nincs dolgod, használod őket, vagy figelmen kívül hagyod, mindegy, csak ne hibáztasd őket, hogy nem az elvárásaidnak megfelelően működnek. Akkor kevesebb lesz a csalódás is tán.