Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem akar velem lenni de nem akar elengedni?
Van egy férfi, akivel alakulgattak a dolgok, az elején nagyon lelkes volt engem illetően, persze már 0. perctől tudtam, hogy karrierista és iszonyat elszánt a karriercélját illetően és nincs semmi ideje, úgy dolgozik mint egy gép mindent háttérbe helyezve. Talán azért is tetszettem meg neki annyira, mert én is hasonlóan sokat dolgozom és karrierista vagyok. Nagyon szép heteink voltak együtt, heti 2-3 napra lényegében összeköltöztünk és csak egymással foglalkoztunk. Mondta és éreztette, mennyire szereti hogy ott vagyok vele és hiányzom mikor nem vagyok vele. 90%-ban ő keresett engem. Aztán mikor pár hét után benyögtem hogy lehetnénk többet is együtt és én beleszerettem, akkor kb ellökött magától, hogy sajnálja, de ő nem szerelmes és nem is lesz az. Dehát látom rajta, hogy az, úgy ér hozzám, úgy viselkedik velem, úgy csókol, úgy néz rám, nagyon figyelmes velem, megtett értem olyan apróságokat amiket még soha senki... Na mindegy, innentől kezdve elhanyagoltam, nem találkoztunk, nem keresem egyáltalán. Ő viszont néhány naponta keres, mondja hogy hiányzik neki a hangom, hiáynzik hogy nem tud rólam semmit, érdeklődik hogy vagyok, mondja hogy magányos, a közös dolgainkat említi stb. de közben meg azt is mondja mindig hogy 100%ban a munkájával foglalkozik most. Szóval nem értem. Olyan, mintha nem akarna elengedni, de közben meg velem lenni sem szeretne komolyabban.
Nem a szex része hiányzik neki, mert évek óta egyedül van, azt megoldja magának, meg sosem a arról szólt az ottlétem sem, hanem inkább az összebújásról, simogatásról... persze a szex is jó volt. Azt sem hinném, hogy talonban tart, mert tudja hogy barátként bármikor itt leszek neki, mivel lelkileg, emberileg nagyon közel kerültünk egymáshoz.
De most akkor miért csinálja ezt?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nah, egy újabb kötődési problémás. Az ilyen emberek sokszor menekülnek a munkába, mert ott sikereket érhetnek el, és ez valamilyen szinten kárpótolja őket a magánéleti problémáik miatt.
Ez a pasi is érezhette már hogy szintet kellett volna lépni a kapcsolatban, de ő nem képes elköteleződni, nem akar felelősséget vállalni a saját érzéseiért, tetteiért. Inkább azonnal kihátrál a kapcsolatból. Tudja ő is pontosan hogy neki is szüksége van valakire testi, lelki értelemben, de amint komolyabbra fordul a dolog azonnal visszavonulót fúj. Ezzel sajnos nem lehet semmit csinálni, mert ezzel neki van dolga, saját magát kellene rendbe tennie.
Az ilyen típusú emberek inkább mindig egy új kapcsolatba kezdenek amit mindig csak a randizás szakaszig "visznek el", amíg minden szép és jó, és megvan az újdonság varázsa. De amint eljut a kapcsolat arra a szintre, hogy tovább kellene lépni (pl. összeköltözés/eljegyzés/házasság) akkor ők azonnal menekülnek és mindenféle kifogást kitalálnak, hogy miért "nem". Ilyen kifogás a karrier is, amit mások a párkapcsolatuk mellett is tudnak építeni, ha akarnak. Így maradnak ők az "örök randizók", amit mindig azzal magyaráznak hogy az adott nővel volt a gond (huszadszorra is).
Egy ilyen ember mellett könnyen belecsúszhatsz a lelki szemetesláda szerepébe, vagy sokan így lesznek szexuális segédeszközök.
De arra már nem vagy jó hogy ettől több legyél, de ugye nem a te hibádból, hanem mert a másik félnek sérültek a kötődési mintái (amit a lelke mélyén ő is biztos érez).
válasza: válasza:Remelem nem ugyanazzal randizunk, mert szóról szóra ez az én esetem is.
Én magamat hibáztatom természetesen, de persze mindenhol azt mondják és azt olvasom, hogy nem kell, mert nem a mi hibánk. Viszont sajnos olvastam már olyat is, hogy bizony, ha a nő ilyen férfit fog ki, akkor ott neki is magába kell nézni, hogy ez miért van…
Mindenesetre szerintem sincs erre jó recept, csak hagyni a másikat… miközben azt érzem, hogy talán a szeretetem segítene rajta, de közben attól is félek, hogy csak szipolyoz ezzel, én pedig veszítek.
Ti mennyi idősek vagytok, ha nem titok?
válasza:#9:
"miközben azt érzem, hogy talán a szeretetem segítene rajta, de közben attól is félek, hogy csak szipolyoz ezzel, én pedig veszítek."
Nem fog rajta segíteni a szereteted, mert ha ez így lenne akkor nem lenne ennyi kötődési problémás ember. Mert az ilyen ember az élete során előbb vagy utóbb összeismerkedik valakivel, aki jól tudna hozzá kapcsolódni, és ha csak a szereteted segítene akkor, hipp-hopp "meggyógyulna" a kapott szeretet által. De ha józan paraszti ésszel átgondolod, ez sajnos nem így megy.
A kötődési minták sérülése az esetek nagy százalékában már gyerekkorban kialakul valaminek a hatására. Vagy a szülők által mutatott minta a rossz, vagy valamilyen lelki trauma éri a gyereket, olyan amiről nem is gondolnák hogy majd felnőtt korában gondot fog okozni.
Ezért kell az ilyen embereknek pszichológushoz járni, aki "visszaköveti, visszabontja" ezeket a sérüléseket, élethelyzeteket, és a kielemzés során a gyógyulás útjára tereli a páciensét. De a munkát magának az egyénnek kell elvégeznie önmagán. Senki nem tudja megcsinálni helyette, mivel ezek a folyamatok benne mentek végbe hosszú évtizedek során.
Ahhoz hogy egy ilyen ember jól tudjon kapcsolódni a társához, először is el kellene ismernie, hogy nem megy neki a kapcsolódás, ezért választja mindig a menekülést. Csakhogy az esetek többségében ezek az emberek elkerülő kötődésűek, már ezért is minden olyan helyzetet kerülnek ami az érzelem kimutatásukról szól, tehát szakemberhez sem fordulnak. Inkább mennek bele rövidebb kapcsolatokba ahol nem kell elköteleződni hosszabb távra, nem kell "nagy érzelmeket" mutatni, elég mindig a randizgatás.
A te szereteted ide sajnos édeskevés...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!