Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nincs rám ideje, de elengedni sem akar. Még csak ismerkedünk. Ilyenkor mit lehet csinálni?
Az új párommal (akit amúgy nem is érzékelek páromnak olyan ritkán találkozunk) Pár hónapja ismerkedünk, de én nem bírom ezt így. Van köztünk távolság, aláírom, és rettentően fel van fordulva most az élete, de nem tudom nekem ezzel mennyire kéne törődnöm.
Hiányzik, hiányzik hogy hozzá bújjak, hogy együtt aludjunk, vagy csak hogy megcsókoljam. Szerintem szerelmes is vagyok. De neki annyira kevés ideje van, hogy beszélni is csak este szoktunk telefonon. De ott meg úgy hív hogy kincsem, szerelmem, kicsim...
És mikor szóvá teszem neki, hogy nekem ez így nem működik, akkor ki van borulva. Akkor jön a monológokkal, hogy neki nagy szüksége van rám, nem akar elengedni, ne hagyjuk ezt elveszni mert nagyon szeret engem. Amit el is hiszek, de ez így nekem nem kapcsolat. Nem igaz, hogy egy férfinak nem hiányzik az intimitás?
Persze rengeteg komoly gondja van, családi, egészségi, nagyon zűrös most az élete nem is várom el, hogy prioritás legyek, de akkor mit kéne csinálnom? Nekem ő prioritás lenne, de én így csak szenvedek :( önző vagyok?
Szoktunk találkozni egy héten 2x kb, pár órára, de az nem olyan minőségű. Pl kocsikázunk, vagy vásárolunk, vagy moziba megyünk, de nekem több kell. Nekem fizikai együttlét hiányzik és nem szexre gondolok (bár arra is).
Én ki szeretnék tartani mellette, de így nagyon nehéz.
29N
Ő 31F
nem is várom el, hogy prioritás legyek,
Pedig de, elvárhatod. Ha nem várhatod el, akkor nem vagy neki prioritás és akkor keressen magának más levelezőpartnert, te meg egy hús-vér embert.
Hát nézd...
Mi 450 km-re lakunk egymástól. Nem mindig sikerül minden héten találkozni, de amelyik hétvégén csak tudunk, találkozunk. Neki elég szokatlan a munkabeosztása, szóval nem minidg esik egybe a szabadidőnk, de ha igen, akkor megoldjuk a találkozót.
A többi napon pedig nincs olyan, hogy ne beszélnénk. Pedig ő is van, hogy reggeltől estig dolgozik, és én is van, hogy dögfáradt vagyok.
Bizonyos korlátok között persze, de egy ember maga dönti el, hogy mire szakít időt. Nekem is lett volna alkalmam még két munkát elvállalni, de nem tettem, mert kb. nulla szabadidőm lett volna. Hétvégenként mehetnék focimeccsre, meg dögölhetnék a fotelban Forma 1-et nézve, de nem teszem, mert ennél fontosabb, hogy a barátnőmmel találkozzak. Az meg, hogy valaki arra hivatkozik, hogy azért nem hív, vagy ír, mert hogy sok a dolga? Persze, velünk is előfordult már, hogy valamelyikünk hazaérve egyből bealudt, és így aznap nem tudtunk beszélni, de ez ritka. (És aznap is munka előtt még írtunk egymásnak.) Normális körülmények között legalább pár mondatot mindenki képes kipréselni magából. Akkor is, ha sokat dolgozott, és fáradt.
Egyébként meg ha valakinek tényleg heti 5 napon át napi 12-16 óra elfoglaltsága van, akkor valamit nagyon rosszul csinál. Akkor brutálisan rosszul szervezi az életét.
Ha az ember valamit el akar érni, akkor azt el is tudja érni, vagy legalábbis részben meg tudja valósítani.
"Persze rengeteg komoly gondja van, családi, egészségi, nagyon zűrös most az élete"
És??
Én nemrég majdnem belepusztultam a COVIDba. Kicsin múlott, hogy túlélem-e. Azóta még van rengeteg "poszt-COVID" tünetem. Egyik családtagunkat is eltemettük ez alatt az időszak alatt. Ettől még tudok találkozni a barátnőmmel, vagy minimum beszélni vele, vagy írni neki. Sőt, tudod, ha van, aki szeret, és melletted van, akkor a pocsék időket is könnyebben átvészeli az ember.
"nem is várom el, hogy prioritás legyek"
Pedig normális körülmények között az ember barátnője, társa nagyon is prioritás. Akinél nem az, azt nem tudom komoly kapcsolatnak nevezni. Sőt.. még talán kapcsolatnak sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!