Lányok! Létezik olyan, hogy van 1 srác ismerősötök, aki nem jön be nektek, de mondjuk jól érzitek magatokat vele, beleszerettek egy idő után?

Lézetik, persze, viszont olyan is létezik, hogy "ráfanyalodik" az illetőre, mert jobb nem jön, csalódik másban, és ott van kéznél az egotunningoló papucs, aki kényelmet jelent. A gond csak akkor van, ha egyszer betoppan a jobb, vagy eveszti azt a varázsát a partner, ami miatt végül mégis vonzóvá vált (pl. anyagi stabilitás, amiből futja a kényeztetésre) vagy olyan nehézségek ütik fel a fejét (betegség), amivel együtt már inkább mégse.

Személy szerint nem jönnék össze olyan lánnyal, aki csak utólag megkedvel, de elsőre nem jöttem be neki. Miért? Azért, mert az olyan lány, ha véletlenül nem ismer, egy más kontextusban még a megismerkedésre sem adott volna esélyt sem. És amikor elmúlik a szerelem (mert az törvényszerűen elmúlik úgyis mindig), akkor újra kijön az, hogy tkp. mégsem tetszem. A "tetszem" periódus csak egy rövid időszak lesz, a szerelem lángolásának ideje. Annak lecsengésével visszatér minden az eredeti állapotába. Onnan meg már egyenes az út a szakításhoz. Senki ne várjon tartós, élethosszig tartó kapcsolatot az ilyen utólagos belemagyarázott megtetszésekből.