Történt már veletek olyan, hogy egy mindent elsöprő érzés egy bizonyos dolog hatására meghalt bennetek?

Nekem furcsa, mert azt hittem 1-2 évig, hogy elmúlt, aztán kiderült, hogy mégsem múlt el teljesen.

Amikor “elmúlt”, én is végre megkönnyebbülést éreztem, hogy végre újra szabad, önmagam vagyok.

Sokáig nem láttam, de egy legutóbbi találkozásnál minden hibája, és annak ellenére, hogy irritált, mégis újra megmozgatott. (És szerintem én is őt) Én ezt nem értem a mai napig, miért és hogyan. Ezer rossz dolgot tudtam meg róla amiért nem akarok vele lenni, mert tudom, hogy nem lenne egészséges, nem működne hosszútávon. :/

Egyszer a nagy szerelmem az exének írt szerelmes leveleket, miközben velem vacsorázott, szexelt, aludt, programokat csinált... Verseket küldött és főzött, ágyba hozta a reggelit és piedesztálra emelt, aztán egyszer csak ököllel zúzta szét pár hónap után ezt az illúziót, szinte szó szerint...

Amikor olvastam azokat a dolgokat, amiket az exének felvázolt, egy világ omlott össze bennem. Panaszkodott neki, hogy én ráakaszkodtam, miközben vidáman fürdőzött velem... és vígan udvarolt.Undorító...

A másik hasonló delikvens tőlem pár méterre ölelgetett valaki mást. Amit én végignéztem. Amit a szemembe letagadott és bolondnak bélyegzett. Akkor, ott meghalt számomra.

11 vagyok

Kb ugyanígy éreztem/érzek, ahogy most a kommentekben leírtad..

Ugyanezen mentem keresztül évekig.

Sosem voltunk együtt. Tudom, hogy persze idealizáltam az elején sokáig.. Ahogy megismertem sok rossz tulajdonságát ismertem meg, folyamat tört össze a kép.. nagy nehezen.

Aztán elkerültük egymást, eltelt 1-2 év, kb 1-2x találkoztunk: végre, tényleg nem érdekelt. Mármint sikerült eltemetnem magamban, már idegesített is inkább. Láttam a gyengeségeit, az idegesítő szokásait, Hu meddig sorolnám ezeket.. pozitív? Hat nem sok van. 🤣

Aztán legutóbb hirtelen mégis felszakadt kicsit mikor találkoztunk. Már nem vagyok pedig belezúgva, nem idealizálom, nem akarok az eszemmel vele lenni, sőt, már azt hittem érzelmileg nem hat rám.. biztos voltam benne.

De ott mégis éreztem, és szerintem ő is, .. hogy valami van.

Tudom, hogy ez nála is feljött akkor.

Ez valami megmagyarázhatatlan vonzalom.

Ha meg akarom magyarázni, akkor pont ezzel tudnám csak: érzem, hogy van vmi kölcsönös vonzalom köztünk, ami sosem tudott beteljesülni. De az ember ilyenkor csak jobban erre gondol, meg a mi lett volna ha-ra, meg mert beteljesületlen, eleve nagyobb a vágyakozás..

100% csak akkor tudna elmúlni, ha összejönnénk, és bebizonyosodik minden, amit az eszemmel tudok róla, és hogy nem működne.. márpedig láttam belőle eleget, hogy tudjam, nem működne. Nem szabad csak a vonzalom ra építeni. Hosszú távon fontosabb a kompatibilitás, személyiség, stb.

(Egyébként észrevettem, hogy azóta ő is kerül. És ez jobb is így, mert így néz ki a vonzalom fel-felbukkanhat)

Együtt voltunk a párommal 10 éve

Sok sok vitánk szakitasubk volt,de nem tudtuk elengedni egymást

Én nagyon szerettem még mindig.

Amikor is egy vita alkalmával falhoz vágott és konkrétan úgy megrángatott hogy elszakadt rajtam a kabát.

Soha előtte nem fordult elő ilyen. Akkor abban a pillanatban mintha minden érzelmem elmúlt volna felé.

Akkor találkoztunk utoljára

Telefonon beszéltünk párszor

De nem tudtam megbocsátani amit tett.

Azóta eltelt 6 év

Néha eszembe jut mi lett volna ha…

Azóta sem szerettem senkit úgy,úgy érzem nem is fogok