Hogy reagáljak, ezzel a nővel?

Nagyon kedves, okos, zseniális. De impulzív, bántalmazza magát, nem beszél a múltjáról, egyszer mikor összeveszekedtünk, eldobta a szemüvegét és az összetört.

Voltak ismerkedős szakaszok, akkor nagyon édes volt *_*. Segített mindenben, még éjjel is, megkérdeztem, hogy hogyhogy nem alszik éjjel. Komor lett, nem válaszolt, éles lett a hangja és azt mondta bunkó vagyok és kidobott a lakásából. Ez most mi?

Egyszer letilt, felold, könyörög, hogy jöjjek vissza hozzá, aztán olyasmiket mondd, hogy ő nehéz, de szeret engem és nem akar elveszíteni, de amúgy nem akarna közel engedni magához. Erre elsírja magát… ha ő nem tudja, hogy mit akar akkor én hogyan tudjam?

Egyik nap nemrég, kiakadtam rá, levertem egy tányért a konyhában. Lesokkolt arcot vágott és szó szerint hátrazuhant, elkezdett sírni, levegő után kapkodni. A falat ütögette, a fejét benne, aztán szinte üvegesen meredt a levegőbe tíz percig. Ez az én hibám? Mit tehetek? Komolyan r*hadul érdekelne, hogy mit.

Tegnap előtt felhívott az anyja, mondja, hogy neki MUSZÁJ a lányával beszélnie, de ő nem akar vele beszélni és nekem az újdonsült pasinak, akit úgy is szeret muszáj, hogy rávegyem a csajomat, hogy beszéljen vele. Elmondtam a csajomnak, hogy mi történt, erre újra kiakadt, követelte, hogy mondjam el, hogy honnét van az anyja telefonszáma meg. Mondtam az elején bejelölt messengeren én meg elfogadtam… tudom nonszensz, de nem akadtam megsérteni. Erre kijelentette, hogy annyira nem vagyok normális, mint a szülei és húzzak el és ne is lásson. Az anyja meg hívogatott annyit messengeren, míg letiltottam. De mindig visszakönyörgött, reménykedhetek?