Volt az életedben beteljesületlen szerelem, ami még most is eszetekbe jut néha?

Első még gyermekkori szerelmem. Voltam 10-11 éves, ő akkor volt 16. Nyílván lekoptatott, hogy ha 14 leszek keressem meg. Nagyon gyerek voltam még, ez így volt rendjén.

Néha szoktam látni, de nem ismer meg így 18 év után nyílván. :)

Nála azért néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen páros lennénk így felnőttként. Nagyon intelligens, humoros, normális srác volt akkoriban.

Volt egyszer. Nagyon ritkán, de azért eszembe jut.

Szetettem egy fiút, és szerintem meg többek szerint ő is engem.

Végül megszakította velem a kapcsolatot avval, hogy ha összejönnénk, komoly lenne a kapcsolat (én elég komoly lány vagyok, de ez azért megdöbbentett), arra meg ő még nem kész. Valóban nem szokott nagyon randizni, visszahúzódó volt, de mikor ismerkedtünk, nekem megnyílt.

Nehezen fogadtam el az indokot, mert nem voltam erőszakos vele, nem nyomultam, így nehéz volt megemészteni.

Aztán olyat csinált, hogy hónapok múlva írt éjjel egy üzenetet, hogy szeret, de reggelre le is tiltott. Még pár hónap múlva írt, hogy már készen áll. Addigra én továbbléptem. Kb. ennyi.

Nekem két nagy plátói szerelmem volt, mindkettő kamaszkoromban. Nem jutnak eszembe gyakran, de általában akkor is csak egészséges kontextusban. Pl. mindkettőjüket egy közösségből ismertem, és amikor a közösségben eltöltött időszakra gondolok, nyilván nem törölte ki az agyam őket sem. Vagy amikor a párkapcsolati/szerelmi mintáimat vizsgálom. Vagy ha pl. visszagondolok x éves koromra, akkor eszembe jut, hogy ebbe meg ebbe voltam akkor szerelmes. De kb. ennyi.

Olyan értelemben fontosak, hogy kellemes emlékeim fűződnek hozzájuk, és jó szívvel emlékszem rájuk, örülök, hogy az életem részei voltak, de kapcsolatra már nem kellene egyikük sem (főleg úgy, hogy azóta mindketten megházasodtak és családapák :D ).

Volt több plátóim is, kamaszként és már felnőttként is, de őszintén szólva már egyikük sem érdekel, az se izgatna, ha szembejönnének velem az utcán (szerencsére nem szoktam egyikkel se összefutni).

Mindig csak a jelenlegi szerelmem érdekel.

Persze.

A kisugárzása, a viselkedése. Azonnal beütne újra, ha meglátnám.

Az benne a szemétség, hogy épp azért hiányzik, mert nem tud beteljesülni, nem tudtuk elrontani. Így megmarad a szép emlék.

Kedves Kérdező!

Életem első igazi nagyobb szerelmét mindig nagyon kedvesen idézem fel magamban.

Bár lehetett volna szebb vége,de amikor rá gondolok melegség tölti el a szívem.

Ő volt az igazi lelkitársam úgy érzem