Távkapcsolat, mèg 1,5 év. Ti hogy vèszelnètek át?

Legideálisabb állapot a távkapcsolat.

Nem megy az idegeidre a horkolással minden nap, nem égeti oda a kaját, nem hagy kupit maga után, kevesebbet veszekedik az ember és akkor is rövidebb ideig mert simán lerakod a telefont/letiltod facebookon amíg mindenki megnyugszik és még lehetne sorolni az előnyöket.

Lakva ismerszik meg az ember. Ezer cikk szól arról, hogy egy tavkapcsolatban pont azokat a próbákat nem kell kiállni amik fontosak lennének.

Ha alig 2 hetente találkoztok, akkor örültök egymásnak, van mit átbeszélni. Nem olyan, mint amikor jönnek az unalmas hétköznapok, már elmarad a sok érintés, bujas, szex, rájössz a másik apró bosszantó szokásaira.

Ha a legutóbbi srác, akivel ismerkedtem csak két hetente egyszer találkozunk, szerintem életem szerelme is lehetett volna. De így, hogy sűrű volt köztünk a kommunikáció és találkozás, minden bosszantó dolgát túl hamar észre vettem.

Úgy tudod átvészelni a legkönnyebben ha arra koncentrálsz, hogy milyen jó lesz utána.

Én is távkapcsolatba futottam bele, anno a párommal. Pont akkor ismerkedtünk meg amikor kiment külföldre dolgozni. Hetente, kéthetente találkoztunk csak 1,5 napra. Aztán felmondtak neki a munkahelyén, és akkor hazajött 3 hónapra. Mikor talált munkahelyet újra jött a ritkán találkozàs, de ott volt a cél előttünk. Mi 4 évig csináltuk ezt. Mostmár együtt lakunk. Nagyon jól kijövünk, nem veszekszünk, összeházasodtunk, babánk született.

Szia, sajnálom, hogy ilyen negatív válaszokat kaptál eddig. Ha két ember egymásnak van teremtve, egy hullámhosszon vannak, ismerik egymást, akkor jóval nagyobb az esély egy boldog hosszú kapcsolatra, mint ezek hiányában. Tartsatok ki egymás mellett, próbáljatok minél többet beszélni egymással, akár csak írásban is. A kétheti találkozásaitok meg ne úgy teljenek, hogy fekszetek a szobában együtt, hanem csináljatok programokat, randizgassatok. Úgy sokkal több emléketek lesz egymással, ami jobban összeláncol.

Sok sikert és sok boldogságot kívánok!