Elmondtam hogy bipolaris vagyok azt mondta semmi baj, erre par orara mar nem akar velem beszelni miatta. Ez igy korrekt? Mit tegyek ha nekem fontos ez az ember?

Nekem is elmondhatták volna már a kapcsolat elején hogy mentális sérultek.

Engem mindig átvernek, aztán rámegyunk a betegségére, ami kesobb derul ki.

Egyik szeretet érintést kifejezni nem tudó autista

Másik dührohamos

Harmadik betegesen féltékeny kontrollmániás, de az is gyógyíthatatlan gyogyós.

De olyan is volt aki azt tagadta le hogy gyereki vannak.

Kb fél élvig megjájtszák nekem a minden jó-t, megvárják míg kialakul bennem a szerelem kötődés, aztán hullanak a leplek.mikor már nekem fáj és bőven nehéz szerelmes ködben érzelmileg mindenhogyan otthagyni. És elvárnák azt, hogy elfogadjam őket es ne szakítsak.

Te legalább korrekt vagy.

Nem korrekt, de legalább tudod, hogy mit érez egy bipoláris ember környezete.

Értem én, hogy nem tehetsz róla, de attól még a másiknak ugyanúgy rossz. Soha nem tudja, hogy mire számíthat, mert hol ilyen vagy, hol olyan. Igaza van, ezt nagyon nehéz bírni, és felismerte, hogy neki nem menne. Ebben viszont korrekt volt.

Azt írod, nem durva, de azért mondtad el, mert érezte, hogy valami van veled. Ezek szerint te nem tartod durvának, őt viszont zavarja. Senkit nem kényszeríthetsz rá arra, hogy rosszabb kapcsolatban éljen, mint amilyenben élhetne mással, csak azért, mert NEKED jó. Az pedig tény, hogy egészséges embernél nincs ez a kellemetlenség, ami őt zavarja. Lehet, hogy lesz más, de nem hibáztathatod azért, mert meg akarja adni magának az esélyt, hogy ne legyen.

Átgondolta, utána olvasott, hogy mikkel jár ez.

Az ő döntése, tartsd tiszteletben.