Megszerettem egy nárcisztikus,manipulativ srácot és nem tudom hogy lépjek ki az egészből?

Ha neked jo egy szexkapcsolat, más opciod ugy sincs csak otthon a magány, akkor miért kérdés hogy mikor hogyan szorakozik veled.

Éld meg belőle a jót, amig jobb nincs es kesz. Kilépni ugyse megy.

Fel kell tudnod mérni, hogy alkalmas vagy -e szexkapcsolatra, mielőtt belemész! Nyilván nem vagy a leírás szerint.

Igen, időtöltés vagy neki, így egyeztetek meg. Azt, hogy ez neked nem felel meg, azt felesleges neki felróni, ettől ő még nem lesz nárcisztikus.

Ha megalázó ahogy viselkedik, akkor mondd meg neki, felnőtt emberek simán tudják kezelni, azt, hogy ha valaminek vége van, ha össze is futnak néha lehet ezt egy köszönéssel semlegesen is befejezni, vagy felszínes dolgokról beszélni, nem a titkaidról.

Milyen a személyisége, hogyan viselkedik? Hány évesek vagytok, honnan ismeritek egymást?

A nárcizmus pszichiátriai betegség, szerintem mostanában szitokszó, és bárkire rámondják. Holott sokszor arról van szó, hogy nincs érdemi kommunikáció a 2 fél között. Ti még azt sem beszéltétek meg, hogy milyen kapcsolatban vagytok! Mi az, hogy a döntést rád bízta, nem tudja, hogy mit akar? Ha nem beszélgettek, és más mentális, érzelmi állapotban találjátok meg egymást, mint amiben éppen ti vagytok, bármi tűnhet nárcisztikusnak, mert éppen ő nyomul, és nem érted, hogy miért, vagy éppen elege van és hátralép, mert úgy érzi hiába próbálkozik, csak falak vannak.

Kedves Kérdező, egészen biztosan nárcisztukus. Amit leírtál kapcsolati mintát és az ő viselkedését, én pontosan ugyan ilyen vagyok sajnos, 29 éves férfiként. Tisztában vagyok ezzel (szerintem a te "párod" is nagyrészt), mégis belementem egy teljesen hasonló kapcsolatba, ahol ugyan ezeket a kijelentéseket tettem a lánynak, és ugyan ilyen mintát követett az egész.

Megkérdezhetem, hogy mi lett a vége a dolognak?

Nekünk vége lett a "kapcsolatnak" két hónapja, bár nem miattam, ő unta meg, hogy folyton eltaszítom és földbe döngölöm az amúgy is alacsony önbecsülését, és azt közvetítem felé, hogy sose lehet elég jó nekem. Ha lehet ilyen kijelentést tenni, soha nem szándékosan tettem ezt, csak egy kis közelség/elköteleződés gondolata vagy a tény, hogy szeret engem és én szerethető vagyok egyből bekapcsolt valamilyen nem tudatos érzelmi reakciót, hogy hiba van a rendszerben, ez nem lehet, és eltaszítás következett. Utána az ő hibáztatása, hogy nem kellek, nem vagyok fontos (az állandó csökkentértékűség érzésem miatt), utána mindig visszajött, és ugyanez elölről. Mint egy drogfüggés, ahol nekem ő az anyag, neki pedig én vagyok. Komoly kapcsolatról és elköteleződésről szó sem lehetett a részemről, ezt az eleje óta következetesen kijelentettem, és eleinte ő is csak laza kapcsolatot akart. Részben azért jelentettem ki, mert nem annyira tisztán mint most, tisztában voltam vele, hogy nem tudok normálisan funkcionálni egy kapcsolatban, érzelmileg egy kisgyerek szintjén maradtam.

Mégis, ebben a szituációban én vagyok a rossz, gonosz, tisztában vagyok vele, és ő az áldozat, akit tönkre tettem. És gyűlölöm, hogy ilyen vagyok és ilyen a viselkedésem.

Rengeteget kutatok és olvasok a témában, intelligensnek tartom magam és van betegségtudatom, emiatt talán van remény hosszú távon egy normálisabban funkcionáló életet kialakítani, mert ez így nem élet, csak tönkre teszem azt aki tényleg szeretne, újra és újra. Szakemberhez is menni fogok.

Elnézést a saját sztori miatt, csak meghatott amit írtál, mert ugyan ebbe a helyzetbe voltam/vagyok és ugyan ebbe a gödörbe taszítottam azt, aki tényleg szeretett és akit "szerettem" :(